“És legyetek nékem szentek, mert én az Úr, szent vagyok, aki kiválasztottalak titeket a népek közül, hogy enyéim legyetek.” ( 3.Mózes 20, 26).
Aki Istenhez tartozik, az az ember megpróbál méltónak lenni Hozzá és az ő törvénye szerint élni, ez arra készteti, hogy mielőtt cselekedne, mindig tegye fel a kérdést: “mit szól hozzá maga az Isten?” Az emberi ösztönöknek nem szabad engedelmeskedni, mert akkor az ember elállatiasodik. Azért adta az Isten az embernek az eszet, hogy gondolkodjék, de azért adta a törvényt is, hogy figyelmeztessen, felhívja a figyelmet arra, hogy vannak tévutak, amelyeket kerülni kell, a bűn az ajtó előtt leselkedik és reánk van vágyódása. Az alkalmak szülik a legtöbb esetben az elkövetett bűnöket vagy bűnös gondolatokat.
Ma még nagyobb a csábítás, mint volt Mózes korában. Sokan meg sem gondolják, hogy bűnt követnek el, amikor olyan dolgokat cselekesznek, amelyek közbotrány számba mennek. Sokakban megváltozik az ítélőképesség : a rosszat is jónak nevezik, vagy legalábbis nem tartják bűnnek, amit elkövetnek, arra hivatkoznak, hogy mások is így élnek. A rosszal azonosulni nagyon könnyű, a jó követése nem trendi.
Református felfogás szerint egyedül csak az Isten lehet szent, az ember nem szabadulhat önmagában a bűn rabságából. Jézus Krisztus tehet szabaddá, de emberi akarat is kell hozzá, hogy “megszentelődjünk”. Mérjük magunkat a szent Istenhez, a Kiválasztóhoz, Isten gyermekeiként próbáljuk meg az istenképűségünket megbecsülni, nem alacsonyodhatunk arra a szintre, amely kikapcsolja a törvénytelenséget.
Önmagadhoz maradj méltó ,
őrízd magadban a szépet, a jót,
ne feledd: engedelmes gyermekként,
lehetsz Isten teremtménye. Ámen.
Fodor Lajos