” s megtiszt tom ket minden b neikt l, melyekkel v tkeztek ellenem…” Jer. 33,8/a Olvasand szakasz: Jeremi s 33,1-13
Gyakran elgondolkozok azon, hogy Isten mi rt gy bocs t meg, ahogy teszi? Sz rny b n ket tud az ember a sz v b l el hozni, s sajnos az nem marad meg a gondolat szintj n, hanem val s gban ki is teljesedik. Elfordulunk Istent l, megtagadjuk t, k romoljuk az szent nev t, g r nk f t f t, hogy ilyenek meg olyanok lesz nk, ha a bajban megseg t, azt n ezekr l meg megfeledkez nk… pr b ra tesz, de nem feledkezik meg r lunk, hanem megbocs t. J da s Izrael is valahogy gy tett s gy j rt. A babiloni fogs g egy ltal n nem lehetett k nny a sz mukra, de l tva s hallva Isten azt, hogy ez a n p ott kezd megv ltozni, most m sodj ra g ri, hogy haza fogja ket onnan vezetni. s nem is ak r hogy teszi ezt meg. Ezt olvassunk, hogy MINDEN b n ket megbocs tom. Elfelejtem azokat, melyek ellenem ir nyultak, s t – s itt j n Isten k l nleges megbocs t sa – meg is aj nd kozom ket, az r m, a vigass g szav val. S amire azt mondj k, hogy puszta s kietlen, az l v v lik. Meg rdemli-e ezt J da s Izrael? Nem! De Isten gy bocs t meg.
Eszembe jut egy jsz vets gi t rt net: J zus azt mondja P ternek, hogy h romszor fogsz megtagadni engem. P ter ellenkezik, de m gis Krisztusnak lett igaza. J zus m gsem tasz totta el mag t l felt mad sa napj n P ter, hanem m r el tte kijelentette, hogy nagy tervei vannak vele. Megbocs tott Isten n p nek is, P ternek is, s amennyiben l tja rajtunk, hogy mi is f j sz vvel b nk dunk b neink miatt, minket is kegyelemben r szes t: megaj nd koz Fi val s r k letet ad. men
Kov cs M ty s P ter, S ndorhomok
Isten megbocs t kegyelm hez t rsul a megaj nd koz s.