Évfordulós emlékezés okán, az alkalmat és egy fennmaradt nyomtatvány kínálkozását megragadva, kezünkben tarthatjuk Keresztesi József 230 évvel ezelőtt megjelent prédikációjának hasonmás kiadványát.
Felmerülhet bárkiben a kérdés, hogy ez a közel negyedévezredes igehirdetés a maga ősi nyelvezetével, mára már mellőzött betűtípusával, miért érdemelte ki az újranyomtatás kiváltságát? A történelem visszapillantó tükrében jelentős események elevenednek meg előttünk. Látjuk az erdélyi fejedelmek korában lendületesen fejlődő várost, a bibliafordítást vállaló tudósokat, a várban működő nyomdát. Megannyi európai szintű nagyság kezében volt a település, hogy művelődése, közéleti szerepe és gazdag egyházi élete az előkelők sorába emelje. Majd következik az összeomlás. Az ostrom pusztító lángja embert öl, lelket gyilkol és bibliákat emészt fel. A virágzó város életerős reformátusságával meghervad és elpusztul. A törökhódoltság alatt a magyarok maradékai szilenciumra aláztattak.
A református igehirdetés 123 év után, 1784. január 1-én szólalhatott meg hivatalosan is a Türelmi Rendelet bevezetésének köszönhetően. Több százan gyülekeztek a Vármegyeház terén, hogy a Tisza-kúria udvarán meghallgassák Keresztesi József prédikációját. Nem csalódtak az akkori hallgatók sem, de mi, a késői olvasók sem. Lehet Keresztesi József kevesebbet tudott az igehirdetés mára magas szintre fejlesztett tudományos követelményeiről, ennek ellenére minden alapelvnek megfelel. Az alapige kiválasztása újévre, valamint az új korszak megkezdésére egyaránt alkalmas. A beszéd igeszerűségét mi sem bizonyítja legékesebben, mint az, amikor a 2Kor.5,17 alapján (mai fordításban: „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.”), a megújuló embert is elénk állítja. A törökvilág után elkezdődő idő az árvaság gyászából megvigasztalt új teremtményt követel. Másodrangú alattvalókként sem szabad Krisztus megújító akaratától eltántorodni. Az igehirdető életből kölcsönzött tapasztalatokkal mélyíti el a bibliai üzenetet. Az elszalasztott idő pótolhatatlan, akár a megszentelődés folyamatának a késleltetése is lehet az ilyen viselkedés. Az életet kergető halál képe egyenesen a változást sürgető motívum is lehet az elodázhatatlan megtérés jegyében. Isten igéjének alkalmazását külön fejezetben rögzíti. Célja, hogy „nálunk maradásra jövendő új öröm” esztendeje érkezzen.
Keresztesi József prédikációja a gyülekezetet mélyen érinthette. Ennyire őszintén kimondott kordiagnózis, valamint gyógyulásra vezető igaz beszéd tiltva volt. Most eljött az idő, és innen már nem lehet másképpen szólni. A múltban jelentkező időszerűség így lesz a mának szóló parancs. Jöhettek idők, amikor elhallgattatták a prédikációk igazságait, de lettek új idők, új korszakok és születnek sokan új Keresztesi Józsefek.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében megköszönöm Emődi Andrásnak, hogy sajtó alá rendezte, és közkinccsé tette Keresztesi József elfelejthetetlen prédikációját.
Nagyváradon, 2014. január 1.
A békesség kötelékében!
Csűry István
Felmerülhet bárkiben a kérdés, hogy ez a közel negyedévezredes igehirdetés a maga ősi nyelvezetével, mára már mellőzött betűtípusával, miért érdemelte ki az újranyomtatás kiváltságát? A történelem visszapillantó tükrében jelentős események elevenednek meg előttünk. Látjuk az erdélyi fejedelmek korában lendületesen fejlődő várost, a bibliafordítást vállaló tudósokat, a várban működő nyomdát. Megannyi európai szintű nagyság kezében volt a település, hogy művelődése, közéleti szerepe és gazdag egyházi élete az előkelők sorába emelje. Majd következik az összeomlás. Az ostrom pusztító lángja embert öl, lelket gyilkol és bibliákat emészt fel. A virágzó város életerős reformátusságával meghervad és elpusztul. A törökhódoltság alatt a magyarok maradékai szilenciumra aláztattak.
A református igehirdetés 123 év után, 1784. január 1-én szólalhatott meg hivatalosan is a Türelmi Rendelet bevezetésének köszönhetően. Több százan gyülekeztek a Vármegyeház terén, hogy a Tisza-kúria udvarán meghallgassák Keresztesi József prédikációját. Nem csalódtak az akkori hallgatók sem, de mi, a késői olvasók sem. Lehet Keresztesi József kevesebbet tudott az igehirdetés mára magas szintre fejlesztett tudományos követelményeiről, ennek ellenére minden alapelvnek megfelel. Az alapige kiválasztása újévre, valamint az új korszak megkezdésére egyaránt alkalmas. A beszéd igeszerűségét mi sem bizonyítja legékesebben, mint az, amikor a 2Kor.5,17 alapján (mai fordításban: „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.”), a megújuló embert is elénk állítja. A törökvilág után elkezdődő idő az árvaság gyászából megvigasztalt új teremtményt követel. Másodrangú alattvalókként sem szabad Krisztus megújító akaratától eltántorodni. Az igehirdető életből kölcsönzött tapasztalatokkal mélyíti el a bibliai üzenetet. Az elszalasztott idő pótolhatatlan, akár a megszentelődés folyamatának a késleltetése is lehet az ilyen viselkedés. Az életet kergető halál képe egyenesen a változást sürgető motívum is lehet az elodázhatatlan megtérés jegyében. Isten igéjének alkalmazását külön fejezetben rögzíti. Célja, hogy „nálunk maradásra jövendő új öröm” esztendeje érkezzen.
Keresztesi József prédikációja a gyülekezetet mélyen érinthette. Ennyire őszintén kimondott kordiagnózis, valamint gyógyulásra vezető igaz beszéd tiltva volt. Most eljött az idő, és innen már nem lehet másképpen szólni. A múltban jelentkező időszerűség így lesz a mának szóló parancs. Jöhettek idők, amikor elhallgattatták a prédikációk igazságait, de lettek új idők, új korszakok és születnek sokan új Keresztesi Józsefek.
A Királyhágómelléki Református Egyházkerület nevében megköszönöm Emődi Andrásnak, hogy sajtó alá rendezte, és közkinccsé tette Keresztesi József elfelejthetetlen prédikációját.
Nagyváradon, 2014. január 1.
A békesség kötelékében!
Csűry István