42 év szolgálat után elbúcsúzott szolgatársaitól Győrbíró Sándor lelkipásztor, aki ehónap végén vonul nyugdíjba, így az utolsó havonként megtartott egyházmegyei közigazgatási gyűlésén vett részt. A gyűlés és a búcsú helyszíne a Láncos templomhoz tartozó Kálvin János Gyülekezeti Ház volt.
Csütörtökön délelőtt 10 órától az ünnepelt hirdette az Igét: „Mert ki a nagyobb? Az, aki az asztalnál ül, vagy aki szolgál? Nemde aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.” (Lk 22,27) A lelkipásztor egy életen át szolgálja Urát. Ilyen formában nem vonul nyugdíjba – szolgálatkészségéről tett tanúbizonyságot az igehirdető és arról, hogy ezután is kész helyettesítő szolgálatot végezni, mert tudja, hogy fáradságot nem ismerve, egy életen át készen kell lenni az Úr szolgálatára. Rang vagy különböző címek elnyerésére van sok jelentkező, a szolgálatra már kevesebb. Jézus Krisztus példát ad nekünk arra, hogyan szolgáljunk. A magunk tálentumaival tudjuk ezt a szolgálatot elvégezni mindhalálig.
Győrbíró Sándor lelkipásztor 1983-ban végzett a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetbe. A végzős tablóján a következő Ige üzen: „Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt, és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő.” (Mal 2,7) Amikor elkezdte szolgálatát segédlelkészként Marosvásárhelyen a következő induló Igét kapta: „De te, Isten embere, kerüld ezeket, viszont törekedj az igazságra, az istenfélelemre, a hitre, a szeretetre, a béketűrésre, a szelídségre. Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, és amelyről szép vallástétellel vallást tettél sok tanú előtt.” (1Tim 6,11-12) Lelkébe ivódtak ezek az Igék. Elkezdte a szolgálatot Marosvásárhelyen a Vártemplomban és a Felsővárosban. Azt követően a Brassói Református Egyházmegyében esperesi segédlelkészként végezte a sok utazással járó lelki munkát, hiszen a Kárpátokon túl rengeteg gyülekezet, szórványegyházközség tartozott az egyházmegyéhez. Aldobolyban, Kovászna megyében, mintegy negyedévszázadnyi időt töltve építette az egyházközséget, közben pedig Ausztráliába is eljutott, az ottani gyülekezetekbe. 2009-ben jött a szatmári egyházmegyébe, ahol szeretettel fogadták és a Kiskolcsi Református Egyházközségben lehetett hűséges szolgája Krisztusnak, feleségével, Győrbíró Csillával együtt. Egy évtizede a Szatmári Református Egyházmegye katekétikai előadója, sokmindennel hozzájárult az egyházmegye gyerekek felé végzett szolgálatához.
A gyűlésen szeretettel és Igével köszöntötte őt dr. Király Lajos esperes, Kiss Szabolcs egyházmegyei lelkészértekezleti elnök és Rácz Ervin generális direktor. Hosszú, boldog és szolgálatkész, erőteljes nyugdíjas éveket kívánt neki a Szatmári Református Egyházmegye lelkipásztori közössége.
