Majdnem megverték a Sándorhomoki Református Egyházközség lelkipásztorát a presbiterek. Istennek legyen hála csak kisebb sérüléseket szerzett.
Ne arra gondoljunk először, amire a cím talán sokunkba azt a gondolatot ébresztené fel, hogy megint egy pikáns eset, amin hosszasan lehet vitatkozni, hogy megérdemelte-e a pap a versét vagy sem? Ki volt a hibás? Milyen rossz fát tett a tűzre már megint egy lelkipásztor, hogy eddig elfajultak a dolgok. Aki erre számított, annak csalódást fogunk okozni, mert nem erről van szó.
Hanem arról, hogy Istennek legyen hála a mi kicsi gyülekezetünkben is 80 %-ban elkészült a gyülekezeti terem. Van most már egy tágas, meleg terem, ahol gyülekezeti alakalmainkat fogjuk megtartani. Mivel vidéki gyülekezetről van szó, melynek tagjainak nagy rész mezőgazdálkodásból, s becsületes munkával tartja fen családját eddig sokan kint a mezőn gyűjtötték be Istennek ajándékát. Lejárt a “kampány” (ahogy Homokon mondani szokás), és elérkezett az ideje annak, hogy kapcsolatainkat fenntartsuk, ápoljuk, vagy újakat alakítsunk ki.
A gyülekezeti teremben, már régóta van egy pingpong asztal, amit a fiatalok birtokba is vettek, és ritka az az este, hogy ne a parókián legyenek. Megirigyelve az egyik presbiterünk az ifjúság jó kedvét, azzal az ötlettel állt elő, hogy pingpongozzanak a presbiterek is. Senkinek sem kellett kétszer mondani, hogy jöjjön el erre az eseményre. Sajnos csak négyen tudtunk összegyűlni az egyik este, mert a többieknek más elfoglaltságuk volt, de így legalább a lelkész nem kapott ki annyiszor. Innen jön a cím is: majdnem megverték a lelkészt.
Áldásos együttlét volt, s meg vagyunk arról győződve, hogy lesz ennek még folytatása, így ebben a családias közösségben. Ennek talán a feleségek nem örülnek annyira, mert a férfiak időérzéke sport alatt felmondja a szolgálatot. Azon a bizonyos estén négy órán keresztül játszottunk egymással és egymás idegeivel. S milyen is a férfi, mint aki vesztesként, vagy nyertesként, mint aki jól végezte a dolgát késő este hazamegy. Arra gondol az úton hazafelé menet, hogy a család alszik, nem lesz baj amiatt, hogy későn jött haza. S amikor látja, hogy tényleg így van, egy nagy kő esett le a szívéről: megúsztam! Na de meddig? Másnap reggelig. Mert a feleség megkérdi: hol voltál tegnap este olyan későig? Hol”? – kérdi meglepően a presbiter és válaszol: hát a pappal pingpongoztam! Milyen jó, hogy csak a férfiaknak tud kikapcsolódásról gondoskodni! – mondja több feleség is.
S mivel a lelkész szeret a presbitereivel együtt lenni, s szeret velük ilyen alkalmakon is részt venni, s mivel szeret nyerni is, na mondjuk veszíteni nem annyira, s hogy ennek folytatása legyen, a kedves feleségektől most így a nagy nyilvánosság előtt elnézést kérünk, és megszervezzük nekik is a kikapcsolódás lehetőségét. Az egyik lehetőség egy kicsit fárasztóbb, ez pedig nem más, mint az aerobik. A másik kényelmesebb: egy este férj nélkül! JÓL meg kell gondolni, hogy melyik mellett döntenek: a tornázásban, az ugrálásban kifáradnak. Izomlázuk lesz, jajgatni fognak: Hol volt az eszem, hogy elmentem? – kérdik majd maguktól másnap. A másik lehetőség mást nyújt: kipihenve ébredhetnek fel, összeszedhetik a gondolataikat, és megkérdezhetik a férjüktől: Miért voltál már megint oda annyi ideig az este?
És mi férfiak, míg jól érezzük magunkat, kacagunk egymás ügyetlenségén, csak abban tudunk bízni, hogy egyszer a reggeli “fejmosás” helyett azt kérdik meg tőlünk: Na mennyire verted meg a papot?
