“Az Istennek igéje pedig növekedik és terjed vala.” ApCsel. 12,24
Isten Szentlelkének a kitöltetése után, valamint az apostolok szolgálata által az első keresztyéneknek sok mindennel szembesülniük kellett. Az elindulás egyáltalán nem volt könnyű: voltak benne nehéz időszakok, kegyetlen kivégzések, börtönbüntetések. De nemcsak szomorú napokat kellett megéljenek az akkoriaknak, hanem Isten Szentlelke által rengeteg csodában és tanításban is részük volt. Ebben a fejezetben is Péter csodálatos szabadulásáról olvashattunk, meg arról is, hogy Heródes király uralkodásának hogyan lett vége. Ez a 24. vers, annak ellenére, hogy megszokottnak tűnhet az Apostolok Cselekedeteiről szóló könyvben, két üzenet is magába foglal a mai napon a mi számunkra.
1. Egyfelől azt, hogy Isten Igéjének terjedését nem akadályozta az ellene és az apostolok ellen szervezett akció, sem a kard s a börtön. Bárhogy is gondolkodjon az ellenséges oldal, Isten akarta minden időben megvalósul. Lehet, hogy ennek van ára: valaki életét veszíti (István vértanú), másokat börtönbe vetnek (Péter, majd Pál), szíthatnak a keresztyének ellen lázadást, Isten terve akkor is célba jut. Emberi érzés és cselekedet is lehetne az, hogy miután negatív dolgokat él át az ember, és ezt saját bőrén kell megtapasztalja, akkor a kitűzött céltól inkább eltér, de itt úgy megnyugtatóan lehet olvasni azt, hogy a történtek ellenére Isten Igéje terjed.
Tegyük fel a kérdést, hogy vajon ma milyen akadályok kerülnek Isten Igéjének a terjedése, növekedése elé. Mert hogy vannak, az biztos! Gondolhatunk a munkamániánkra, s az ebből fakadó fáradságra. Nincs erőm sem meg kedvem, hogy Bibliámat elővegyem és tanulmányozzam. Akadály lehet, a technikai cikkeknek a sokasága, akadály lehet, valamilyen szenvedély betegség, hóbort. De a legnagyobb akadály a bennem lévő bűn az, ami gyakran a növekedést, a lelki gyarapodást meggátolja. Ez ellen kellene valamit tenni!
2. Másrészt azt szemlélteti ez az Igevers, hogy az antiókhiai gyülekezet küldöttei, miután Jeruzsálemben teljesítették szolgálatukat, egy új munkatárssal tértek vissza. Isten gondoskodik az igeszolgálat személyi feltételeinek biztosításáról. Nem is akárkit küld: Márkot. Azt a tanítványt, aki Krisztus mellett minden csodának és tanításnak a közeli résztvevője lehetett.
Annyira jó azt látni, hogy ahol baj van, vagy a Krisztusban való összetartozás ereje meggyengül oda Isten helyez valakit, aki “fel tudja dobni” őket. Megtapasztalhatjuk ezt ma is, amikor lelkipásztoraink nyugdíjba vonulnak, vagy más gyülekezetbe kerülnek, vagy a presbitérium összetétele megváltozik, akkor az tapasztalható, hogy Isten Szentlelke a gyülekezet életét felpezsdíti. Igen, van amikor ez a pezsgés elcsendesedik, mert megfáradtunk, nem látjuk a gyümölcstermést. De a növekedéshez ez is hozzá tartozik: a gyümölcs fa is egy két hétig virágzik, látszólag nem történik semmi, de ami az emberi szem számára láthatatlan, nagyon sok minden azért csak előre halad a fejlődésben. Aztán elhullnak a szirmok, kialakul a gyümölcs, és hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy szakítsunk a fának a gyümölcséből. Közben a növekedést adó áldás Isten kezében van. Ha azt érezzük, hogy meglankadt bennünk valaki, és az Úrtól küldött szolga sem tud kimozdítani ebből az állapotból, akkor továbbra is azért imádkozzunk, hogy ez a mai Ige újból bátorítson minket arra, hogy a növekedés az Úr Isten kezében van, Nála pedig minden lehetséges. Ámen
Kovács Mátyás Péter, Sándorhomoki lkp.