“Pál pedig, a mint szokása vala, beméne hozzájok, és három szombaton át vetekedék velök az írásokból…” ApCsel 17,2
Életéveink alatt kialakult mindanyiunkban egy egyfajta életritmus. Bizonyos cselekedetek, viselkedési formák behálózzák egész napunkat és annyira rutinszerűvé válnak, hogy fel sem figyelünk már rájuk.
Pál és Silás Thesszalonikába érkezik és a második versben az én figyelmem ezen a kifejezésen akadt meg: „amint szokása vala.” Amikor egy újabb városba érkezett – a többihez hasonlóan – a zsinagógába ment és az ott élő embereket tanította Krisztus szenvedéséről, feltámadásáról, és annak áldásáról. Ennek a „szokásnak” a kialakulása minél hamarabb meg kellene történjen a mi életünkben is. Gyermekeim az óvodába rendszeresen imádkoznak étkezéskor több imádságot is elmondva. Itthon már szólni sem kell, hogy imádkozni kellene, mert tudják a feladatukat. Keresztyén életünkben az imádkozás mellett, így kellene a Bibliaolvasásnak, a jó cselekedeteknek a megvalósításának, a bűnbánat megélésének is szokássá válnia. Ez egy idő után azonban gépiessé is válhat. Hogy ne az legyen, Isten megújító, újjáteremtő Szentlelkét kérjük folyamatosan.
Minden beszédünknek és tettünknek következménye van. Pál prédikál, s az derül ki a mai Igéből, hogy voltak, akik megkeresztelkedtek és Jézust életük Urának fogadták el, mások, pedig kész hadjáratott indítottak Pálék, illetve Jáson háza ellen. Igen sajnos sokak számára az is szokássá vált, hogy mindent megkérdőjeleznek, mindenben hibát találnak és ezzel Isten Igéjének az útjába állnak. S ha a láncreakció beindul, akkor tudjuk, hogy az ilyen meggátoló szokásnak is van következménye, mely nem az Isten jó tetszésén alapul.
Ezt a „szokást” hogyan gyakorolta Pál? Azt olvassuk, hogy egymás után három szombaton tanított a zsinagógában. Kitartó! Nem adom fel. Igen, megvannak az akadályok, a nehézségek, de egyszeri próbálkozásra még csodát nem várhatok. Tovább hirdetem Isten Igéjét, mert tudom, hogy ezen az Atya áldása ott van, ott lesz. Legyünk mi is ilyen kitartó emberek életünkben. Ámen
Kovács Mátyás Péter lkp., Sándorhomok