„És hogy megkérdezzék a papokat, a kik a Seregek Urának házában vannak, és megkérdezzék a prófétákat is: Sírjak-é az ötödik hónapban és bőjtöljek-é, a mint cselekedtem azt néhány esztendő óta?” Zak. 7, 3
A mára kijelölt fejezet tíz versen keresztül arra tanít, hogy melyik az Istennek tetsző böjt. S mivel még nem ülünk böjti időszakot, – bár ez nem azt jelenti, hogy naponként ne lehetne böjtölni – engedjétek meg, hogy nagyon röviden ezzel kapcsolatban most csak annyit írjak, hogy Isten legalább annyira gyönyörködik az igazságos, becsületes, szeretetteljes életben (9–10. v.), mint a szertartásos templomi istentiszteletben, avagy a böjtölésben. Bár tudom, hogy ennek a kérdésnek a kibontására több időt is lehetne szánni, de engedtessék meg nekem, hogy a mai nap a hetedik fejezet első három verse által bennem megfogalmazódott gondolatot adjam át tinéktek.
Arról szól ez a fejezet, hogy a választott nép vezetői, néhány embert küldenek Jeruzsálembe, hogy a papoktól megérdeklődjék, hogy az örömteljes templomépítés ideje alatt, meg kell-e tartani továbbra is az év 5. hónapjában szokásos gyászünnepet, a templom 587-ben történt elpusztulásának emlékére. Sírjunk-e? – hangzik a kérdés, de a szertartásos sírás természetesen csak egy része volt az ünnepnek, amelyhez hozzátartoztak más gyászszokások, így a böjt is. Az ítélet ideje elmúlt, vajon a templomépítés örömét nem bántja-e a régi templom pusztulása miatti gyász? Vagy megfordítva a kérdést: vajon nem rója-e fel Isten, ha felhagynak emlékezéssel? Hogy járjunk el, hogy jó legyen? Amennyiben figyelembe vesszük Isten tanítását ebben a fejezetben, akkor azt a választ adhatnánk, hogy Isten nem azzal törődik elsősorban, hogy a szertartásos ünneplést megtartják-e vagy elhagyják, hanem azzal, hogy az ember egész élete méltó-e istentiszteletéhez.
Ennek a kérdésfeltevésnek a kapcsán bennem a következő gondolatok fogalmazódtak meg: egyfelől próbáljunk meg magyarságunkra, kultúránkra, szokásinkra odafigyelni. Egy magyar szakos tanárral beszélgettem azzal kapcsolatosan, hogy gyermekeink nem tudják a magyar himnuszunkat. Jött a megjegyzés: Tiszteletes úr! – találtam már olyan magyar tankönyvet is, amibe a szerkesztők nem tartották fontosnak, hogy a magyar himnusz szövegét betegyék. Kell-e a mellünket ütnünk azért, hogy mi magyarok vagyunk, holott a gyermekeink még nemzeti imánkat se tudják? Vagy megdöbbenve hallgattam végig feleségem beszámolóját, amikor az óvodai szülőértekezletről hazajött, hogy azon folyt a vita a szülők között, hogy modern, vagy néptáncot tanuljanak gyermekeink, vagy ezek helyett a meglévő egy angol óra mellett inkább még egy angol órát iktassanak be. Fontos az idegen nyelvnek az elsajátítása, de talán ilyen, sőt ennél fontosabb az, hogy énekelve s táncolva már kicsi korban megérezzék gyermekeink, hogy milyen gyönyörű táncaink és népdalaink vannak. Át kell-e ezt a tudást is adni az utókornak, vagy sem?
Másfelől pedig az egyház oldaláról közelítsük meg ezt a kérdést: mit tegyünk? Mit tartsunk meg, és mitől váljunk meg könnyű szívvel? Kell-e a gyülekezetben családokat látogatni? Engem ne zavarjon senki, ne avatkozzanak bele az életembe! – hangzik az elutasítás. Problémák esetén pedig kérdőre vonom Istennek szolgáit, hogy eddig mért nem jött! Meg kell-e gyermekeinknek tanítani az imádságokat, az énekeket? Ne terheljük őket, mert így is sok a tanulnivalójuk, és így nem alakul ki bennük egy isteni értékrend. Kell-e egyáltalán nekünk lelkész? Miért fizessek tizedet, mikor másra költhetném a pénzem? Folytathatnám a felsorolást, de most még csak három kérdést tennék fel: kell-e nekünk Isten a hétköznapokban és az ünnepeken? Hát a megváltás? És szükségünk van-e a Szentlélek vezetésére? Ha igen, akkor élet-istentiszteletünkbe ott lesz a naponkénti böjt, az emberek elfogadása, becsülése, valamint az Isten imádása, majd pedig elnyerjük az élet koronáját Jézus által. Ha nem! „… szétszórtam őket mindenféle nemzetek közé, a kik nem ismerték őket, és puszta lőn utánok a föld, hogy senki azon sem át nem megy, sem meg nem tér. Így tevék pusztává a kívánatos földet. ” (14.v.) Mire van szükséged? Mi fontos neked? Szükséged van-e Istennek kegyelmére? Ámen