A százados pedig és a kik ő vele őrizték ő Jézust, látván a földindulást és a mik történtek, igen megrémültek, mondván: Bizony, Istennek Fia volt ez! Mt. 27,54 Olvasd el a Mt.27,45-56.
A keresztre feszített Jézus teste már nem vonaglott. Lelkét kilehelte, a test, véresen lóg fölszögezve a kereszten. Átjutott!
Nem tudjuk, mit tesznek az átutazók, az írástudók, a vének, a papok, akik korábban csúfolják a szenvedő Krisztust, de a jeleket látva, mennydörgést, földindulást, sötétséget, valószínűleg haza futnak, tele félelemmel, elhordták tetves irhájukat.
A katonák is mentek volna bizonyára, de nem járt még le a szolgálat, el kell törni az megfeszítettek lábszárcsontjait, ki kellett vári a parancsot. Félelmeikkel küzdve, ők mondják ki először a felismert igazságot. – Ez Isten Fia volt, Bizonyosan! –
Van egy mondás, „rosszkor volt, rossz helyen”. Itt kicsit a kép megváltozik. Aki a kereszt tövében van, lényegtelen hogyan, miért került oda lehetősége van látni. Látni Isten Fiát. Aki látja őt, jó helyen van. A római katonák pogány létükre többet látta most Izrael „lelki” vezetőitől. A keresztyén ember pedig még többet lát, és még többet tud. Ez, Jézus, akit megfeszítettek Isten Fia ma is, mert ő él. Csak úgy szabad Nagypénteket látni, hogy már látjuk a Húsvétot is. Éljük meg a feltámadás csodáját, lássunk, s tegyünk vallást, bizonyságot valamennyien. Ámen.
Jobb Domokos, Ombód