“„Nektek pedig még a hajatok szálai is mind számon vannak tartva”
(Mt. 10:30)
Kedves keresztyén testvéreim! Ha figyelemmel kísérjük a világban zajló eseményeket, természeti katasztrófákat, gazdasági válságot, nagyhatalmak basáskodását, a természet pusztulását, méltán tehetjük fel a kérdést, hogy: hol van ilyenkor Isten? Pedig a kérdést más megfogalmazásban kellene feltenni, éspedig hogy hol vagyunk mi? Igen kedves testvéreim mert nem Isten került távolabbra tőlünk, hanem mi szakadtunk el az Isteni gondviseléstől. Gondolkodjunk csak el egy kicsit azon, hogy mikor is van nekünk szükségünk Istenre? Akkor ha bajban vagyunk, ha az életünk kizökken a megszokott kerékvágásból és tanácstalanok vagyunk de egyébként nincs szükségünk rá. Egyszerűen az a baj velünk emberekkel, hogy mindig arra várunk, hogy az életünk, sorsunk jóra forduljon, de hogy ez meg is valósuljon azért mi semmilyen áldozatra nem vagyunk hajlandóak. Akkor hogy is van ez? Isten feledkezett el a világról, vagy mi feledkeztünk el Istenről? Pedig Isten jelen van az életünkben, talán csak egy karnyújtásnyira, de nekünk már minden kis áldozat szenvedésnek tűnik. Hogy mindez világosabb legyen számodra testvérem, elmondok egy tanulságos történetet, melyből megértheted, hogy Isten nem szűnt meg létezni benned, csupán még nem nyitottad ki számára az ajtódat.
Egyszer egy ember elment a fodrászhoz, mert már nagyon hosszú volt a haja, és a nyár közeledtével kezdte zavarni. Hajvágás közben sokat beszélgettek a világ dolgairól, és amikor Isten is szóba került a fodrász ezt mondta:
– „Én nem hiszek Istenben. Hinnék, ha létezne. De Isten nem létezik!”
– „Miért mondod ezt?” – kérdezte a vendég.
– „Nos, elég annyit tenned, hogy kimész az utcára vagy bekapcsolod a híradót, és egyből rájössz, hogy Isten nem létezik. Szerinted, ha Isten létezne, lenne ennyi beteg ember? Történne ennyi szörnyűség a világban? Lenne ennyi elhagyatott gyerek? Ha Isten létezne, nem lenne ennyi fájdalom és szenvedés. Nem tudom elképzelni, hogy az a szerető Isten, akiről szoktak beszélni, megengedné ezt a sok rosszat. Ezt a kérdést ilyen egyszerű megválaszolni.”
A kuncsaft elgondolkozott egy pillanatra, de végül nem mondott semmit. Amikor készen lett az új frizura és fizetés után távozott a férfi, meglátott egy koszos, büdös, igénytelen, tetves hajú embert a fodrász üzlete előtt. Hirtelen visszafordult az üzletbe és ezt mondta:
– „Tudod mit!? Fodrászok nem is léteznek!” – mondta a fodrászának.
– „Te meg hogy mondhatsz ilyet? Szerinted akkor ki csinálta meg az előbb a hajadat, ha nem egy fodrász?”
– „Nem! Ha léteznének fodrászok, akkor nem látnék koszos, ápolatlan és tetves hajú embert az utcán, mint például az, aki az üzleted előtt álldogál.”
– „Jaj, ne fárassz! Persze, hogy látsz ilyeneket! De szerinted mit kezdjek vele, ha egyszerűen arra nem veszi a fáradtságot, hogy bejöjjön hozzám? Nem fogok kimenni és beráncigálni, hogy levágjam a haját, és rendbe tegyem. Nem kényszeríthetem!”
– „Pontosan, ahogy mondod!” – vágta rá a választ a férfi– „Ez itt a lényeg! Isten létezik! De a legtöbb ember nem keresi, nem megy hozzá, hanem elzárkózik előle. Maximum, kiált egy „Jaj Istenemet!” és kész. Ezért van a világban sok szenvedés és fájdalom, mert Isten senkit sem kényszerít arra, hogy őt kövesse!”
Érted – e már kedves testvérem, hogy nem a világgal van a baj, hanem azzal a kapcsolattal, ami közted és Isten közt van. Nem Isten van távol, hanem te távolodtál el Istentől és itt lenne az ideje, hogy meghalld a Jó Pásztor hangját és elindulj felé, és az első néhány lépés után érezni és tapasztalni fogod Isten gondviselését. Adja Isten hogy egyre többen döbbenjünk rá az igazságra amíg még időnk van.
Ámen.
Varga Szilárd,
Józsefháza