„És íme, egy tizenkét éve vérfolyásos asszony hátulról hozzá férkőzve megérintette ruhája szegélyét, mert ezt mondta magában: ha csak megérinthetem ruháját, meggyógyulok. Amikor Jézus megfordult, és meglátta őt, így szólt: Bízzál leányom, hited megtartott téged. És meggyógyult az asszony abban az órában.”
Mt. 9, 20-22
Olvasandó: Mt. 9, 18-26
Kedves testvérem, a mai Ige alapján nem a hitről, és annak gyógyulásban való szerepéről szeretnék írni, hanem arról az élethelyzetről, amelyben az az asszony küszködött, és amitől Jézusnak köszönhetően megszabadult. Sokkal inkább azért, mert ennek az asszonynak itt nincs megemlítve a neve, tehát sorsával még bátrabban azonosulhatunk, kortól, nemtől függetlenül.
Milyen volt az asszony élethelyzete? Siralmas és teljesen reménytelen. Már tizenkét éve küszködik mindhiába, s nem csak pénze fogyhatott már el, hanem vérével lassan – lassan elfogyott életereje is. A tömeg számára közömbös volt, ismerősei számára fő ellenség, akitől tartani kell tisztátalansága miatt. S ennek ellenére mégsem adta fel. Hall Jézusról és azonnal elindul felé: talán Ő segíthet. Ez az asszony nem mond igent a helyzetére, akar változni, fontos, hogy meggyógyuljon, hogy élete helyreálljon. Jó lenne ezt megtanulni tőle. Ma is sokféle betegség van, nemcsak fizikai, lelki is, belső teher, titok, nyomorúság, mely egyre rombol és napról – napra bizonyos területen egyre gyengül az életünk és belenyugszunk. Belenyugszunk?! Ne tegyük!
Az Ige azt tanácsolja, hogy vegyük komolyan Jézust és vegyük komolyan testi, lelki terheinket, töviseinket, mert ha nem, azok szépen csendben elpusztítanak. Vannak dolgok az életünkben, melyektől önmagunk erejéből mi sem tudunk szabadulni, ezért hív Jézus önmagához. A történetben látszólag siet Jézus, Jairus leányához, mégis megáll, segít ezen az asszonyon. Neki Ő is fontos, mert ebben az asszonyban látja a csodát, látja azt, hogy helyre lehet állítani az életét, lehet rajta segíteni. Merj Jézushoz jönni, benned is látja a csodát! Távolról szemlélve őt, nem lehet meggyógyulni, csak úgy, ha szemébe nézel, és abban meglátod magad. Biztasson énekeskönyvünk 418. éneke: „Ez a boldogságom: JÉZUS SZERET! Nincs más orvosságom: JÉZUS SZERET! Bár a kereszt rajtam, e világi zajban egyre zengi ajkam: JÉZUS SZERET! Ámen.
Nagy Róbert,
Apa