Ritk n l tunk ma m r olyan tekintetet, mely a vil ggal szembeni megalkuv st jelenti. let nk bizonyos szakasz ban el kell jussunk arra a magaslatra, ahonnan a vil g szeml lete s rz kel se mell zi az indulatokat.
Az ember sohasem maradhat egyed l, mert csak mag ra hagyatva k pes elt volodni a l lekkel s sz vvel acsarkod tudat biztons g t l. A k pzelet titkokra ny l r mei egyszer megsz nnek, a k z nyb l tk borolnak a val s gba, tl pik a villong lelkesed s s c lszer tlen lmok k sz b t, s ott tal lj k magukat a mag ny s a tenni akar st l duzzad semmis g k z tt. Az ember csak ll, n z, nem tud mit kezdeni vele. Felk sz letlen l ri a v ltoz s, a megismer s csapd iban rejl ismeretlen. Olyan ez, mint egy szem lyes honfoglal s. Kutatunk valamit egy f l ember lt n t, befutunk a c lba, s csak akkor l tjuk, hogy nem ezt akartuk. Hol van a r gi? A r gi elmaradt, vissza menni nincs id . Ki az, aki m r a startn l felteszi nmaga sz m ra a k rd st: ,,Hogyan fogom rezni magam, ha majd minden bennem rejl negat vumot s l zad st kisz rtem magamb l?”. Olyan ez, mint amikor a halott l lek visszatekint a testre, amelyb l ppen t vozott. Min l t bb energi t get el a l tben marad sra, ann l ink bb k ts gbe vonja azt, amit megtapasztalt, s undorodva fordul el att l a t m rdek kincst l, amit k pzel d seinek termeiben felhalmozott. R d bben, hogy egyetlen es lye a folytat sra, megtagadni mindazt, amibe annyi hitet, r m t, rem nyt s k pzelg st gy jt tt ssze s halmozott fel. rdemes-e lemondani a bens s gek l lekmeleg t ide ir l, s tk lt zni egy m sik val s gba, aminek akar s b l csak a puszta, d sztelen t r integet. Mert az j l legzetv telb l mindig hi nyzik a nosztalgi t sejtet s haj, a diadal ze. Lehet lni megalkuv s n lk l, csak hinni kell abban, hogy nem az apr csat k megnyer se a fontos, hanem a v gs gy zelem.
Elek Gy rgy