„Így szól az Úr, Izráelnek Istene: Én…” 1Sám 10,18
Ott áll a nép szemben Istennel, várják a nagy pillanatot, ám még ez előtt Isten megszólítja őket. Hogyan mutatkozik be: mint Szabadító. És nem csupán Egyiptomra mutat vissza, de azon országok sokaságára, a választott nép minden ellenségére, akik életükre törtek. Csupán a tisztánlátás végett, gondolkodjanak el egy kicsit: Kit is akarnak lecserélni egy földi királyra?
De hiába minden, a nép döntött: nekik a Király helyett király kell. És kapnak, Saul személyében olyan királyt, aki tudjuk hol és hogyan rontotta el az életét.
Mi történik a nép, Saul, és mindnyájunk életében, amikor királyokat akarunk magunk fölé emelni? Az isteni Én helyére az emberi én kerül. Ő el tudja mondani: kihoztalak, megszabadítottalak – és mi? Isten nélkül egy helyben toporgunk, egyre csak süllyedünk.
Milyen jó lenne, ha ez az isteni Én töltené ki minden gondolatunkat! Ha nem én hoznék csupán döntéseket, de engedném Őt is beleszólni az életembe, ha nem csak én játszanék királyosdit, de Királyomnak fogadnám el Szabadító Istenemet! És akkor már a mi ajkunkon nem az én lenne a legtöbbször ismétlődő szó, de már mást is észrevennénk!
Varga Botond,
Kisbábony