“Mivel a te szíved meglágyult, és magadat megaláztad az Isten előtt, mikor hallád az ő beszédeit e hely ellen és az ő lakosai ellen; mivel magadat megaláztad előttem, és ruháidat megszaggattad és sírtál előttem: én is meghallgattalak, ezt mondja az Úr.” 2 Krón 34,27
Nagyobbik fiam négy-öt évesen elég sokat kérdezősködött a halálról, meg hogy mi lesz velünk akkor, amikor meghalunk. Ez a fokozott érdeklődése abból fakadhatott, hogy gyakran látott fekete öltönyben, s megkérdezte mindig: apa hova mész? Temetni! Már megint? Igen. (Öt évig voltam segédlelkész, 218 temetési szolgálatom volt ez idő alatt.) Lelkész családban nevelkedik: kérdez és érdeklődik Isten felől. Örülünk is neki. Nekünk ez nem furcsa, de napjainkban nem hiszem, hogy egy hét-nyolc éves gyermeknek ez lenne az érdeklődési köre. Ilyen idős korban kezelni tudják már a technikai kütyüket, azon versengenek, hogy kinek milyen a bye blade-je. A nyolcévesek korában ez a trendi. A 2Krón. 34-ben arról olvasunk visdzont, hogy Jósiás, aki nyolc évesen király lett, keresni kezdte Dávid Istenét.
Magától ilyet a gyermek nem tesz. Kell legyen a gyermek életének hátterében olyan ember, aki Isten felé irányítják a figyelmét. Akinek fontos az, hogy időben halljon az Úr Isten jóságáról, szeretetéről. Jósiás életében voltak ilyen emberek, hiszen azt olvassuk ebben a fejezetben, hogy tizenkettedik esztendejében megtisztította Júdát és Jeruzsálemet a magaslatoktól. Jó volt a hitbeli alapozás, s az, aki lélekben ilyen gazdagon nő fel, az nem lehet egy bukott ember, minden időben tudni fogja, hogy mit hogyan kell tegyen.
Így volt ez akkor is, amikor megtalálták a törvény könyvét, s amikor olvastak neki belőle megszaggatta a ruháját, mert rájött arra, hogy a sok bűn elkövetése után Isten büntetése nem lesz könnyű. Azt olvassuk a Szentírásból, hogy „meglágyult a szíve.” Én Isten Szentlelkének tulajdonítom azt, hogy amikor ezt olvastam bennem az fogalmazódott meg, hogy amikor valaki szembesül más által élete korcsosságával, döntéseinek a helytelenségével, és annak fájdalmas hatásaival, akkor az ilyen embernek megkeményedik a szíve, és megharagszik arra, aki ezekkel a negatív tulajdonságaival szembesítette. Viszont itt nem erről olvasunk. Isten megindokolja a büntetésének a súlyát, hogy idegen isteneknek tömjéneztek, azokat tisztelték, s a nép ilyen meg olyan volt, de Jósiás szíve nem keményedett meg, hanem meglágyult. Hallott valamit és elgondolkozott azon: Vajon tényleg így van? Nem háborodott fel szívében és nem ment neki az Úrnak kemény szavakkal, hanem csendben az Úrra figyelt.
S van itt még valami ezzel kapcsolatban: nem is kellett volna magára vegye! Hiszen ő akkor, amikor ezeket elkövette a nép, vagy nem élt, vagy még kicsi volt, így nem az ő bűne. Az vegye magára ezeket a szavakat, aki elkövette a bűnt. Jósiás átérezte mélységeiben a nép vétkét, nem tagadta meg származását, sem a bűn elkövetését. Mi sem mondhatjuk, hogy én nem voltam ott Jeruzsálemben, amikor feszítsd meg-et kiáltottak Krisztusra, így én az Ő halálában ártatlan vagyok. Egyetemes bűnről van szó: az akkoriak és a mostaniak bűne miatt halt meg Krisztus.
Isten látva Jósiást a szívében bánkódni, Húlda prófétaasszony nem áltatta, hanem azt közölte vele, hogy ő csendben és békében fog meghalni. Nem azt mondja, hogy elmarad az ítélet, a büntetés, hanem azt, hogy nem a te idődben fog ez bekövetkezni. S valahogy ebben azt érzem, hogy minden ember saját magáért kell bűnbánatot tartson. Ezt a személyes cselekedetet nem háríthatom rá a másikra. A nép is, ha időben bánkódott volna vétkeiért, ha ő is megpuhítja a szívét Isten szavával szembe, akkor nem lett volna babiloni fogság. Sőt, ezt a bánkódást nem halogathatom, nem tolhatom ki a végtelenségig, mert nem tudom az életem határát.
Neked kedves Testvérem és nekem, ahhoz hogy gyermekeink hitbeli alapja szilárd legyen, olyan háttérben szorgoskodó, imádkozó, tanító emberekké kell váljunk, vagy azoknak megmaradnunk, akik ezt a csodálatos feladatot hűen betöltik életük minden napján. Ehhez adjon Isten mindannyiunknak erőt, kitartást és szeretetet.
Kovács Mátyás Péter, Sándorhomok