Ap Csel 13,26 „Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez üdvösségnek beszéde néktek küldetett.”
Olvasni Ap Csel 13, 13-31
Pál Pisidába ér a missziói útja során, ahol a zsinagógában felkérik, hogy szóljon az ott lévőkhöz. A hallgatóság – már csak a helyszínből adódóan is – nyilvánvalóan zsidókból állt, akik látszólag nyitottak a keresztyénség felé, éppen ezért az apostol azzal kezdi beszédét, hogy bemutassa Jézus Krisztust, mint Dávid király leszármazottját. Ezeknek az embereknek látniuk kell, hogy Jézus nem egy új istenség, a keresztyénség nem egy új vallás, hanem benne teljesedett be a sok prófécia, amely a Messiásról szólt. Ő az, aki így szólt a hegyi beszédben: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem” (Mt 5,17)
Az apostol azonban minket is megszólít beszédében: „kik ti köztetek félik az Istent, ez üdvösségnek beszéde néktek küldetett”. Jó lenne, ha ezt naponként felelevenítenénk. Sajnos túl sokszor beszélünk általánosságban a hitünkről: Jézus Krisztus a világ Megváltója, Ő meghalt a világ bűnéért, helyet készít az övéi számára az Atyának házában. Inkább azt kellene mondanunk, hogy Jézus az én Megváltóm is, az én bűneimet is elfedezi és nekem is helyet készít, az üdvösségnek beszéde nekem is küldetett. Úgy érzem nagy szükség van az egyházban és gyülekezeteinkben a személyes hitvallásra. Kérjük Istent, hogy az ige szava reánk vonatkozóan is igaz legyen: „ néki bizonyságai a nép előtt” (31v). Ámen!
Erdei Árva István,
Szamoskóród