,,Amikor az imádkozás után felkelt, odament tanítványaihoz, és látta, hogy a szomorúságtól kimerülve alszanak. Ekkor így szólt hozzájuk: Miért alusztok? Keljetek fel, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!” – (Lukács 22,45-46)
Ora et labora – imádkozz és dolgozz! – ősi református életfelfogás, mai szóval élve bioritmus. Azt hivatott kifejezni, hogy az ember, hogyan tud helyt állni a világban s mégis megmaradni Isten-közelben. Nem véletlen ez a mottó vagy életgyakorlat, hiszen fontos emlékeztetni magunkat, hogy csak azon a munkán, emberi tevékenységen van áldás, amelyet ima erősít meg.
Miért kell erre folyamatosan emlékeztetnünk magunkat? Azért, mert sokszor elalszunk, bealszunk, bealtat minket e világ fejedelme. A szolgálatban lankad a figyelmünk, a hit őrállásában elalszunk s közben észrevétlenül besurran a kísértés az életünkbe. Azért hívja fel Jézus a mindenkori tanítványok figyelmét: imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek! Ha az ember figyelmes és fegyelmezett, akkor leszorítja a gonosz támadási felületét, akkor gátat szab a kísértések szabadon áramlásának, kevésbé lesz kitett az ember! De a folyamatos figyelem és fegyelem meghaladja az ember erőforrásait. Ha azokat önmagában vagy a világban keresi, akkor mindenképp. De ha forrásaink Krisztusban vannak, belőle táplálkoznak, akkor mindig jön elegendő erő, onnan felülről, hogy a kísértések közepette is megálljunk, kitartsunk, küzdjünk! Jézus a Gecsemáné-kertben a nagy csata előtt éber, s imádkozik! Nem az érte küldött katonáktól fél, nem a tanítványok árulása rémiszti meg. Nem a nagytanács hitetlensége és képmutatása. Hanem a világ megváltásának terhe nyomja vállát. Imádkozik, hogy kísértésbe ne essen: meg ne kísértse az a gondolat, hogy mégis leszáll a keresztről és megmutatja hatalmát – (szerk: megtehette volna!). S nem kér egyebet az övéitől, mint, amit magától is: imádkozzanak!
Látjuk hogy naponként kísértések össztüzében élünk. A sok inger, ami ér bennünket, a megzabolázatlan információözön, az internetes termékek korlátlan fogyasztása. Mai modern világunkban sokkalta inkább ki vagyunk téve a kísértéseknek, mint az előttünk élő nemzedékek. Folyamatosan kísért a pénz csörgése, a megcsalás, átverés, hazugság, öndicséret, paráznaság…és ehhez hasonlók. Ki az, aki meg tud állni? Nem véletlen, hogy a legfőbb imádság, a Mi Atyánk egyik kérése is erre vonatkozik: ne engedj kísértésbe esnünk! Hiszen erre, csak Krisztus Urunk adhat hathatós erőt. Ezért tőle kérjük el naponta imában, de ha kell akár többször is… bárhol és bármikor!
Legyünk tehát éberek, figyelmesek és fegyelmezettek, minden munkánk imádkozva menjen végbe s így felül tudunk kerekedni mindennapos kísértéseinken. Egyedül nem megy, Krisztussal sikerül! Ámen.
Varga Tamás Sándor,
Túrterebes