,,Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az Úr: Íme, egy sáskarajt teremtett a sarjúfakadás kezdetén, amikor már nőtt a sarjú a királyi kaszálás után. És amikor a föld összes növényét meg akarták enni, ezt mondtam: Ó, Uram, Uram! Bocsáss meg! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny? Megbánta ezt az Úr: Nem történik meg! – mondta az Úr. Ezt mutatta nekem látomásban az én Uram, az Úr: Tüzet hívott elő ítéletre az én Uram, az Úr, és az megemésztette a nagy mélységet. Mikor már a földet kezdte perzselni, ezt mondtam: Ó, Uram, Uram, hagyd abba! Mi lesz így Jákóbbal, hiszen oly kicsiny? Megbánta ezt az Úr: Ez sem történik meg! – mondta az én Uram, az Úr. Ezt mutatta nekem látomásban az Úr: Íme, az Úr ott állt egy meredek falon, függőónnal a kezében. Ezt kérdezte tőlem az Úr: Mit látsz, Ámósz? Így feleltem: függőónt. Akkor ezt mondta az Úr: Függőónnal vizsgálom meg népemet, Izráelt, többé nem bocsátok meg neki. Elpusztulnak Izsák áldozóhalmai, romba dőlnek Izráel szentélyei, mert fegyverrel támadok Jeroboám házára.” – (Ám 7,1-9)
Mai Igénkben három látomást ír le a próféta. Az elsőben Istent látja teremtő munkája közben, aki sáskarajt formál, amellyel ítéletet készít elő. A sáska megeszi a sarjút, óriási veszteséget okoz mindez, hiszen az első kaszálás a királyé volt. A sáskára az jellemző, hogy mindent elpusztít, és ekkor fordul Ámos Isten felé, hogy közbenjárjon a népért. Jákób kicsi, ezért szüksége van a segítségre. A második látomás során Isten tüzet hív elő. Félelmetes a kép, mert ezek szerint, amit a sáskák meghagytak, azt a tűz fogja végleg megemészteni. A próféta mindezt látva, újra Istenhez fordul. A harmadik látomás során Ámós magát Istent látja, aki mérőónnal megméri az ő népét. A mérés eredménye nem jó, hiszen ,,elpusztulnak Izsák áldozóhalmai, romba dőlnek Izráel szentélyei,” amely már bűntetést szemlélteti. A felsorolt képek szomorúak, hiszen az cseng ki belőlük, hogy a nép nagyon messzire került Istentől, elfelejtették. Ilyen helyzetben segíthet a prófétai közbenjárás? Ábrahám közbenjárt Sodoma lakosságáért, azonban jó eredmény ott sem lett, hiszen a városban tíz igaz ember sem volt. Nekünk a legfőbb közbenjárónk maga Jézus Krisztus, akit Isten maga adott nekünk, hogy a pusztulástól megszabadítson. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szatmár-Kültelek