„tehát huszonhárom éven át szólt hozzám az Úr igéje, én pedig hirdettem nektek, idejében hirdettem, de ti nem hallgattátok meg.” – (Jer 25,3)
Nincs annál kellemetlenebb helyzet, amikor valakihez beszélünk és ő nem figyel, nem hallja, vagy úgy tesz, mintha nem hallaná meg, amit mondunk neki. Ilyenkor sem adjuk fel, próbálkozunk, elismételjük, hátha halló füleket találunk. A kérdés, hogy meddig tudunk türelmesek lenni ilyen helyzetekben?
Azt látjuk, hogy az Úr Isten türelmes, de nem a végtelenségig. A további versekben olvassuk, hogy Jeremiáson keresztül tudatja népével, hogy mi vár rájuk. Isten a büntetés előtt gondoskodott arról, hogy a prófétai szót meghallják. De az süket fülekre talált. A mai napon vizsgáljuk meg, hogy milyen a mi Istenre figyelésünk? Teret engedünk és lehetőséget adunk neki, hogy megszólítson bennünket? És a hallást, meghallgatást követik-e tettek? Legyünk ma is és mindenkor készek a hallásra, fogékonyak Isten nekünk szóló üzenetére.
Kala Noémi Katalin,
Tamásváralja