„Amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket. Ha pedig ti meg nem bocsátotok, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.” – (Márk 11,25-26).
Azt hiszem, sokan örülnének, ha ez az ige hiányozna a Bibliából. Azt tudjuk, hogy meg kell bocsátani annak, aki bántott, de muszáj még imádság előtt? Vagyis nem imádkozhatok addig, amíg haragszom valakire? Lehet, hogy ezért nem „működik” sok ember imája?
Egyszer egy barátom panaszolta el, hogy nem tud valakinek megbocsátani, mert képtelen túltenni magát a sértődésen és megaláztatáson. Azt válaszoltam neki, hogyha nem tud megbocsátani, akkor Isten sem bocsát meg neki. Erre azt kérdezte, hogy miért bántom ezzel? Én pedig azt válaszoltam, hogy ezt nem én mondom, hanem Jézus: „Ha pedig ti meg nem bocsátotok, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket”.
Nem játék dolog ez, mert aki nem tud megbocsátani, annak baj van a hitével. Az nem helyénvaló, hogy valaki felszabadultam elfogadja Isten könyörületét, s talán még egy könnycseppet is elmorzsol Jézus kereszthalála miatt, de ő maga nem hajlandó egy minimális áldozatra sem. Nem kell megfeszülnöd a kereszten, sem elszenvedned a korbácsütéseket, csak meg kell bocsátanod annak, aki fájdalmat okozott. Amíg ez nem valósul meg, addig szegényes lesz a hited és a szereteted, és biztos, hogy az imádságodból is fog hiányozni valami. Ámen!
Erdei-Árva István-Béla,
Szamoskrassó