,,Mikor azért igen megnyomorodott Izráel a midjániak miatt, az ÚRhoz kiáltottak Izráel fiai. Mikor pedig Midján miatt Izráel fiai az ÚRhoz kiáltottak, prófétát küldött az ÚR Izráel fiaihoz, aki ezt mondta nekik: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Én vezettelek ki titeket Egyiptomból, és én hoztalak ki titeket a szolgaság házából. Én mentettelek meg benneteket az egyiptomiak kezéből és minden nyomorgatótok kezéből, kiűztem őket előletek, és nektek adtam földjüket. És ezt mondtam nektek: Én, az ÚR vagyok a ti Istenetek, ne féljétek az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De ti nem hallgattatok szavamra.” – (Bírák 6,7-10)
Nyomorúság, Istenhez kiáltás, várni a Tőle jövő segítséget. Ezt élte meg Isten népe az Ószövetségben, amikor az ellenség elrabolta tőlük évről évre a termésüket. Milyen lelki állapotból szólítják meg az Urat Izráel fiai? A hiányból. A hiány mardossa őket. Az, hogy nincs. A hiány mardosása ismert a ma emberének, csak sokan próbálják enyhíteni pl. alkohollal, párkapcsolattal, droggal, munkával, hobbival. Nem szembenézni vele, mert fájdalmas félelmetes. De megtanulhatjuk Isten népétől, máris azt, hogy a hiánnyal szembe lehet nézni. Hogyan néztek ők szembe ezzel? ,,Kiáltottak” jelzi az Szentírás. Csakhogy ez a kiáltás a sírásra utal, nincs meg benne az Úrhoz való térés cselekedete. Hiányzik az a mély kötődés Feléje, hogy a szívem az Övé, hogy az Ő szavához igazítom az életem, hogy Őt akarom az első helyre, mert szeret. Amit az Úr mond annak súlya van a kapcsolataimban. Isten, hallva a nép kiáltását ad egy prófétát, aki nem a segítséget hozza, hanem szembesít. A kényelem társadalmában a szembesítését nagyon nehezen tudjuk befogadni. Az a szó, amely rámutat a gyengeségeinkre, ahol dolgunk van már alig alig talál utat hozzánk. Mert ha elfogadjuk, amit hallunk, akkor a változást és az ezzel járó fájdalmat is vállalnunk kellene. Sokan pedig menekülve a fájdalomtól az új élet örömét is sem érzékelik.
Isten, amikor szembesít, akkor elmondja, amit már megtett népe javára. ,,Vezettelek…hoztalak…mentettelek… adtam….” Hihetetlen mi mindent tett az Isten, azért, hogy jó legyen a népnek. Ez egy időigényes cselekvésről szól. Ha őszinte vagy, elmondhatod ezt már a te életedben is megtette. Egy kapcsolatban megjelenő cselekvések ezek. Adtam! Ez a legmélyebb szeretetnek a gesztusa. A szeretet, aki maga az Isten amikor szembesít, akkor is a javunkat keresi. Teszi ezt úgy, hogy közbe felszabaduljon a szívünk, hogy a kiáltásunkban Hozzá térjünk és állhatatosak legyünk az új életben. Amikor Isten mond valamit, akkor azt halljuk meg és bízzunk benne, ne kövessük el azt a vétket, amit Izrael, hogy tapasztalva Isten elkötelezett szeretetét mégsem hallgattak rá. Csak Isten segítsége kellett Ő maga nem. Ámen.
Törő Attila,
Patóháza