„Amikor meghallotta ezt Jézus, eltávozott onnan hajón, egy lakatlan helyre egyedül. Amikor meghallotta ezt a sokaság, utána ment gyalog a városokból. Amikor Jézus kiszállt és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket…”
Mt. 14, 13-14
Olvasandó: Mt. 14, 13-21
Egy jól ismert történet áll előttünk, mégis, ha megkérdezném, hogy mi a kulcsszava a történetnek, sokan rossz választ adnának. A legkézenfekvőbb válasz az lehetne, hogy a csoda, mert meggyógyulnak a betegek, jól lakik egy egész tömeg néhány kenyérből és halból. Olyan jó lenne, ha e történet alapján ma többet látnánk a gyógyításokban és a kenyérszaporításban. Olyan jó lenne, ha Isten Szentlelke ma levenné ezekről a leplet, hogy mindezek mögött meglássuk Jézust!
Azt a Jézust kell ma meglátnunk, aki a mi életünkben is jelen akar lenni. Nem magától értetődik ez. Jézus azért akart egyedül lenni az Atyával, mert fájt a lelke Keresztelő János miatt, s Jézus minden fájdalmával és kérésével az Atyához ment, de tudta azt, hogy neki nemcsak az Atyával kell állandó közösségben lennie, hanem az emberekkel is. Jó lenne ezt megtanulnunk tőle, hisz minket vagy az egyik, vagy a másik irányba ragadnak el életünk eseményei. Vannak, akik odaadják egész életüket a másik embernek és már nem marad lehetőségük elcsendesedni és az Atyával kettesben lenni. Az ilyen emberek előbb vagy utóbb halálosan elfáradnak, kiégnek. Ismerős azonban a másik véglet is, amikor a teljesen magába forduló ember azt mondja: hagyj békén, ne zavarj, mert nekem csak az Istennel kell együtt lennem. Melyik a helyes? Egyik sem. Jézus soha nem osztotta két részre az életet, ezért jó lenne megtanulnunk a mai történetből, hogy csodálatos dolog a belső szobában Istennel csendben lenni, de csodálatos dolog a felebarátom szükségét felismerni és segítségére lenni.
Jézus fenn van a hegyen, de mihelyt meglátja a tömeget megszánja őket és azonnal szolgálni kezd nekik. A tömeg látszólag halat és kenyeret kap, de Jézus ennél többet kínál az őt hallgatóknak: Önmagát, mert Ő az élet kenyere. Milyen jó íze lehetett annak a kenyérnek! Milyen jó íze van annak az életnek, amelyben ott van Jézus! Sokan panaszkodnak, hogy ízetlen az élet, meg lehet unni, bele lehet fáradni. De csak abba, amelyből hiányzik Jézus. Váczi Mihály ezt így fogalmazza meg – Valami nincs sehol – című versében: „Jól lakhatsz fuldoklásig a gyönyörökkel,/ – az életedből hiányzik valami./ Hiába vágysz az emberi teljességre,/ – mert az emberből hiányzik valami. / Hiába reménykedsz a megváltó Egészben / – mert az Egészből hiányzik valami.” Az Isten tudja, mi hiányzik életünkből, hisz Ő alkotott minket. Ami hiányzik, azt Jézus elhozta a földre, hogy éljünk általa. Élünk általa? Ámen.
Nagy Róbert,
Apa