„Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.”
Mt. 13,44
A mai napon is Jézus Krisztus példázata áll előttünk, és a mennyek országát a szántóföldben talált kincshez hasonlítja a mi Urunk. Négy üzenet felett próbáljunk meg elgondolkozni a mai napon.
- ”Ismét hasonlatos a mennyeknek országa…” – olvashatjuk az Igéből. Bizonyára, hogy sokunk kezében járt már olyan folyóirat, melyeknek a segítségével a tévtanitok a maguk oldalára akarták az embereket állítani, és azokban azt vehettük észre, hogy a mennyországot nagyon szépen ábrázolták ki. Vajon azokhoz a képekhez hasonlít? Vizuálisan az ember nagymértékben befolyásolható, és a kísértő ezt nagyon jól tudja. Sokan elcsábíthatok, és ez sajnos az örök életük rovására történik. Isten országát ne az ember által elképzelt képekhez, élethelyzetekhez hasonlítsuk, hanem Jézus tanítása által figyeljünk fel a lényeges és meghatározó dolgokra.
- Hol van hát a mennyeknek országa? A példázatban Krisztus azt mondja, hogy a „szántóföldben”, vagyis itt van. A földben, mint a gabonamag, mint az igazgyöngy, vagy mint a kincs. És ezt nem az ember rejtette el a földbe, hanem maga az Úr Isten tett így. Ez a kincs, a példázat elején még passzív, csak van, de az emberek hitbeli keresése által cselekvővé válik. Ez a kincs bennünk van, mert Isten azt életünk kezdetén elrejtette, de lehet, hogy el nem is tudunk arról, hogy ilyen közel (bennünk) van ez a kincs. Ilyen értelemben semmi hasznát nem vesszük. Hasznossá akkor válik, amikor rátalálunk és élünk is vele.
- Isten ezt a kincset nem úgy rejtette el, hogy soha ne találjuk rá, hanem életünk minden pillanatában mutatja a „térképet,” hogy hol található az meg. A kincskeresők mindent megtesznek a kincsek felkutatásáért. Vállalják a veszélyt, ha kell életük árán is meg akarják találni az ókori kincseket. Hogy megtaláljuk a mi szántóföldünkben ezt a kincset, mely az örök élet felé mutat, mi mit vagyunk képesek érette feláldozni?
- Fontos momentuma ennek a példázatnak az, hogy a szolga „eladta mindenét.” Eladja mindenét csak azért, hogy ezt a kincset megszerezze magának. És ha ezt a képi kiábrázolást a mennyek országára vonatkoztatjuk, akkor azt kell mondanunk, hogy mindentől meg kell válnunk az egyedüli érték érdekében. Kálvin nagyon szépen fogalmazza meg ennek a lényegét: „… a hívők tanulják meg a mennyek országát az egész világ elé helyezni, s ezért ellene mondani önmaguknak s a test valamennyi vágyának is, hogy semmi se akadályozza őket e nagy jó birtokba vételében…”
Összegezve az előbb olvasottakat: a mennyek országának birtoklását egyenlővé kell tegyük Jézus követésével, vagy így is fogalmazhatunk: csak azok jutnak be a mennyek országába, akik lemondásukkal bizonyítják, hogy Jézus igazi követői. Ámen
Kovács Mátyás-Péter,
Sándorhomok