“Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet.” 121 Zsolt. 1-2
Bibliát olvasó ember számára ismert ez a zsoltár, hiszen a bajban, a szenvedésben, a gyászban jó hallani és tudni azt, hogy kihez lehet segítségért fordulni és ki lesz az, aki megőrzi a mi életünket minden veszedelemtől.
Emberi létünkben mindig segítségre szorulunk. A beteg orvosra, a gyenge az erősre, a szomorú pedig vigasztalásra szorul. Ezért rendelt Isten már kezdetben élettársat az embernek. Vannak munkák, amiket nem vagyunk képesek egyedül végezni, kalákát hívunk össze, s így több ember együttes munkája lesz eredményessé.
Amikor bajban vagyunk, elsősorban emberekhez fordulunk. De vannak olyan nyomorúságok, amikor az emberi segítség hiábavaló. És itt most konkrétan csak egy dologra gondolok, az elmúlásra: az élet és a halál nagy kérdésében az embernél hatalmasabb segítőt keresünk. Egyedül Ő az, aki minden veszedelemtől meg tud szabadítani bennünket, még a halál hatalmából is.
Ehhez a segítséghez egyfelől az szükséges, hogy tisztában kell lennünk azzal, hogy egyedül csak az Úrnál van a segítség. Nem kell máshol keresni a vigaszt, életünk problémás helyzeteiben a megoldást, mert az Istennél van. Sok ember ebbe a folyamatos kutatásba fárad bele, s lesz idővel ősz hajú, s a hőn áhított megnyugvást még idős korban sem mondhatja magáénak.
Másfelől olyan jó lenne megtanulni Dávidtól azt, hogy Istentől hogyan kell ezt a segítséget kérni. Amikor gondjaink felhalmozódtak, akkor a pesszimizmus, a csüggedés erőt vesz rajtunk, és akarva akaratlanul lefelé tekintünk. Mintha Isten a mélységben lakozna. „Szemeimet a hegyekre emelem”, nem a mélybe néz, hanem a magasságba, ahol Isten lakhelye van, mert onnan kapja meg a segítséget. S az újszövetség népe számára szabadítás teljességét az Úr Jézus Krisztusban szemlélhetjük. Nekünk sem a mélybe, hanem a Golgota hegyén lévő keresztre kell tekintenünk, mert aki Őreá néz, segítséget, bátorítást és vigasztalást kap Tőle.
Van még ebben a zsoltárban egy nagyon erőteljes bíztatás számunkra: „Az Úr a te őriződ!” Nem valami más, vagy valaki más, hanem az Úr. Nemcsak névlegesen, tessék lássék módjára őriz meg, hanem valóságosan teszi ezt. Tette ezt Dávid életében, s teszi ezt a tiédben is Jézus Krisztus által Kedves Testvérem. Bízd Rá életedet! Megéri. Ámen
Kovács Mátyás Péter, Sándorhomok