„Ha ti teljes szívetekből megtértek az Úrhoz, és eltávolítjátok magatok közül az idegen isteneket és Astarótot, és szíveiteket elkészítitek az Úrnak, és csak neki szolgáltok: akkor megszabadít titeket a Filiszteusok kezéből.” 1 Sám 7,3
1 Sámuel 5-ben Izrael csalódottságáról olvashatunk, hiszen Áfeknél kétszer is vereséget szenvedtek a filiszteusok kardjától. Abban bízta, ha a frigyláda a táborban lesz, akkor Isten megsegíti őket, de ez a segítség elmaradt. A frigyláda így életükben elvesztette a jelentőségét, sőt Istenhez sem ragaszkodtak annyira. A mára kijelölt igeszakasz és az 5. fejezet között húsz év telt el. S ez az idő alatt a népnek az egyik része közömbössé vált. Semmiféle érdeklődést nem mutatattak semmi felé. Engedték magukat sodorni az árral. Az ilyen életben pedig nincs meg a céltudatosság: nincs meg az, hogy elindulok innen és ide akarok eljutni. A nép nagyobb része pedig a bálványoknak hódolt ez az időszak alatt. Csalódtunk Istenben, meg a frigyláda erejében ezért lecseréljük az Urat, valami másra. Eszembe jutott, hogy a 90-es évek óta több mint húsz év telt el. S amikor nem volt szabad összegyűlni Istennek szent nevét magasztalni, akkor szívesen mentünk templomba, vagy titokba érkeztünk meg házakhoz bibliaórákra. Csalódni nem csalódhatunk Istenben, mert a nehéz időszakban velünk volt és segített, viszont a nagy demokráciával és az új lehetőségek kínálatával népünk is az Istent lecserélte ilyen-olyan bálványokra. Az Istentiszteletet lecseréltük a kocsmázásra, a vasárnapból vásárnapot csináltunk, a szelíd és alázatos munkát felváltotta az anyagiasság.
De Istennek kell hálát adnunk azért, hogy vannak még közöttünk is Sámuelhez hasonló lelkek, akik kitartóan mennek és hirdetik az Isten szeretetét, életükkel pedig példát is adnak, hogy hogyan kell az Úr akarata szerint élni. Lehet, hogy szembe kerülnek a közömbösek és a bálványimádók elutasításaival, de nem csüggednek el, hanem tovább szolgálnak, mert tudják, hogy az elhintet magból egyszer gyümölcs lesz.
Sámuel próféta azt mondja a népnek, hogy amíg az idegen istenek ott vannak az Úr és a nép között, addig csak további ítélt vár rájuk. S amikor kopogtat a nép szívének az ajtaján, akkor a megtérésről szól nekik. Szépen kiolvasható az Igéből, hogy miben is kell álljon a nép megtérése: egyfelől abban, hogy vessék el maguktól a bálványokat. Vagyis állítsanak félre életükből minden olyan dolgot, ami meggátolja őket abban, hogy Istent újra megismerjék, és az Ő akaratát elfogadják. Mert ha nem teszik ezt meg, akkor életük folyamatos kikerülgetésről fog csak szólni, ebbe meg el lehet fáradni. De jelenti ez azt is, hogy taszítsátok el magatoktól ezek a bálványokat, vagyis legyetek olyanok, mint a mágnes. Ha közelít hozzátok valami rossz, gonosz a Sátán részéről, akkor közeletekbe ne tudjon kerülni, hanem a pólusok működési elvén, taszítsátok el magatoktól azokat. Másfelől a megtérés arról is szól, hogy szívüket osztatlanul és szilárdan az Úrra irányítsák. Ha elhatározták, hogy megváltoznak, akkor Istennek az egész szívre szüksége van: nem egy részét kell neki átadjuk, hanem az egészet. És akkor se vonjuk azt Tőle vissza, ha fájdalom, ha próba ér bennünket, mert gondviselő szeretete nem marad el. Harmadszor a megtért embernek szolgálnia kell. A tettek mezejére kell lépjen. Mutassa meg mások számára is Isten útján való élés szépségét és áldását.
A megtért ember azonban még meg kell tegyen még valamit: istentiszteletre kell menjen bűnbánatot tartani, viszont ez nem egyszeri alkalmat jelent. És amikor ott van Isten színe előtt, a néphez hasonlóan ki kell öntsön egy edényből vizet az Isten előtt. És ez azt jelenti, hogy ahogyan kiöntjük előtted a vizet, úgy öntjük ki előtted a szívünket Urunk, és ahogy elnyeli a föld a vizet, úgy tűnik el a mi szívünk is, ha te nem könyörülsz rajtunk. Végül pedig a bűnvallás pillanata kell, hogy bekövetkezzen: Vétkeztünk ellened!
Isten Szentlelke forgassa a mi szívünkben a mai napon ezeket a gondolatokat. Ámen
Kovács Mátyás Péter, Sándorhomok