„Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy ti közületek elárul engem. A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, [hogy ]kiről szól. Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, akit szeret vala Jézus. Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akiről szól? Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az? Felele Jézus: Az, akinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának. És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: Amit cselekszel, hamar cselekedjed. Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki. Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, amikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek. Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.” – (János 13,21-30)
Mai alapigénk eszünkbe juttatja az úrvacsora szereztetési igéjét, amely szintén azzal kezdődik, hogy Jézust elárulják. Egy igencsak elkeserítő jelenet tárul elénk, hiszen az árulás már önmagában is elég szomorú, de amikor szembesülünk az áruló személyével, és akiről tudjuk, hogy a mi kicsiny közösségünkhöz tartozik, az végképp fájdalmas. A tanítványok tanakodni kezdenek, vajon kiről beszél Jézus. Mintha nem bíztak volna még saját magukban sem, ez is nagyon emberi megnyilvánulás, és leginkább a gyengeségünkre mutat rá. Jézus rámutat az árulójára, Júdásra.
30 ezüstpénz… Manapság nem nagy összeg, de Jézus korában ennyit fizettek egy rabszolgáért. Tehát Jézus csupán ennyit ért Júdásnak és a Nagytanácsnak is. Nekünk mennyit jelent Jézus? Mennyit ér az a személy, aki mindenét odaadta értünk? Jézust akkor is elárulták, de manapság is elárultatik. Anyagi haszonért, földi sikerért, múló dicsőségért milyen sokszor elfeledkezünk Róla, hátat fordítunk Neki! Krisztusnak nincs jobb sorsa ma sem… Az általunk is elárult, megtagadott Krisztus jön hozzánk az úrvacsorában és életünk minden napján. Ne legyünk hálátlanok Jézussal szemben, hanem fogadjuk el Őt mint személyes Megváltónkat. Ámen.
Mátyási Gerda-Georgina,
Józsefháza