„Így tekintsétek ti is magatokat, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban.” – (Róma 6,11)
Nagyon sokszor láttam már, hogy valaki megpróbál saját erőből meghalni a bűnnek. Az alkoholista, aki sírva fogadja, hogy többé nem iszik. Aztán újra elbukik, s a környezete már meg sem lepődik. A házasságtörő, aki nagyon bánja a tettét, de az első adandó lehetőségnél ismét engedi magát elcsábítani. A szitkozódó, aki vasszigorral parancsol a nyelvének, de csak addig, amíg ki nem hozzák a sodrából. Mind jó emberek, akiket bánt a lelkiismeret az elkövetett vétkek miatt, de minden menekülési kísérlet után kudarcot vallanak. Nem szabad soha lebecsülni a gonosz erejét, mert az nagy könnyelműség lenne. Ugyanakkor még jobban kell bíznunk Krisztus erejében, aki győzött a halál felett és nekünk bűnbocsánatot szerzett.
A bűn alóli szabadsághoz arra van szükségünk, hogy tudjuk, Krisztusban új életünk van. Ezt az életet már Istennek éljük. A csúfos bukások azért ismétlődnek meg újra és újra, mert a bűnnek hátat fordítunk, de nem fordulunk Isten felé. Aki meghalt a bűnnek, az Istennek él. Úgy nem lehet meghalni a bűnnek, hogy nem élünk Istennek. Legfeljebb kis szüneteket tartunk a bűn különböző kísértései között.
Hogy tekintünk magunkra? Mit látunk, amikor hitbeli számadást végzünk? Valóban tudjuk, hogy Krisztus megváltottjai vagyunk? Ha igen, akkor azt is tudnunk kell, hogy a bűnnek nincs többé uralma fölöttünk. Kísértések ettől még érnek minket, Istennek élve, ellenállhatunk. Ámen.
Erdei-Árva István Béla,
Szamoskóród