„Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.” – (1Péter 1,8)
Péter apostol szavai egyszerre tükrözik a keresztyén élet misztériumát és örömét. A levél címzettjei olyan hívők, akik sohasem látták Jézus Krisztust test szerint, mégis szeretik őt. Hitük nem a látásra, hanem a Szentlélek által megvilágított meggyőződésre épül. Ez a hit nemcsak megtartó erő, hanem forrása a kimondhatatlan, dicsőült örömnek.
Pünkösd ünnepe arra emlékeztet minket, hogy Szentlélek kitöltetése révén Isten maga költözött az életünkbe. Isten lelke teszi lehetővé, hogy szeressünk valakit, akit nem láttunk, hogy bízzunk valakiben, akinek kezét sosem fogtuk meg, és hogy örvendezzünk olyan örömmel, amely túlmutat az emberi szavakon. Ez az öröm nem vidámság, hanem mély belső bizonyosság, Jézus él, és jelen van körülményeinkben.
A pünkösdi Lélek által átformált élet lényege nem a látás, hanem a szeretet, nem a bizonyítékok, hanem a hit, nem a körülmények, hanem az öröm. Az az öröm, amelyet a Lélek gyümölcseként élhetünk meg (Galata 5,22), nem függ a külső helyzettől, még a szenvedés közepette is jelen lehet. A korai keresztyének üldöztetése közepette is örvendeztek, mert belül hordták a Szentlélek tüzét.
Pünkösdkor ne csupán az egykori eseményekre emlékezzünk. Nyissuk meg szívünket újra Isten Szentlelke előtt! Ő az, aki láthatatlanná, mégis valóságossá teszi számunkra Krisztust. Ő az, aki meggyőz, bátorít, betölt és elvezet az élő hit öröméhez. Ámen.
Gáti Tibor Levente,
Kisbábony