Velünk az Isten – 2025. január 24.

,És monda annak (Jézus): Megbocsáttattak néked a te bűneid. És akik együtt ülének vele az asztalnál, kezdék magukban mondani: Ki ez, hogy a bűnöket is megbocsátja?” – (Lukács 7,48-49)

Egy asszonynak bocsájt meg a Megváltó, az asszonynak, aki drága kenettel kedveskedik neki. Persze nem az ár a lényeg, nem az, hogy miből készült, vagy mennyiért lehetett volna eladni, hanem a szolgálaton van a hangsúly, az alázat a lényeg, az odaadás. A nő odaborul Jézus lábaihoz. Könnyeivel mossa meg a lábát, hajával törli meg azután. Nem a megbocsájtás a lényeg persze, mármint az, de abból a szempontból, hogy a lakoma többi résztvevője azon kezd agyalni, hogy ki ez, azaz hogy ki Jézus, milyen beosztása, milyen hatásköre van, hogy megbocsájthat bűnöket.

Kicsit más irányba vinnélek el s azt mondom, te is megteheted, hogy megbocsájtasz, hogy elengedsz. Nem együttérzést kérek, hogy légy elnéző, ha mások  követnek el bűnt, ne légy szerecsen mosdató, hogy: “ilyen a világ…” meg, hogy a társadalom s a körülmények az oka minden tévedésnek, minden rossznak, minden bűnnek.

Én arra kérlek nem tarts haragot, légy megbocsájtó, engedd el a feléd irányuló sértéseket! Mert amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen. Ámen.

Jobb Domokos,

Ombod

 

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?