,,Mikor pedig minden ő beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba. Egy századosnak szolgája pedig, a ki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala. Az pedig, mikor hallott Jézus felől, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén őt, hogy jőjjön el és gyógyítsa meg az ő szolgáját. Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék őt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki; Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát ő építtette nékünk. Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jőjj; A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám. Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljő; és szolgámnak Tedd ezt, azt teszi. Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék ő rajta; és hátrafordulván monda az őt követő sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam! És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát egészségben találák.” – Lukács 7,1-10)
Katonai megszállás idején nehezen lehet elhinni azt, hogy az ellenség tagjai közül akad olyan valaki, aki jót tenne. A történetben szereplő százados igen emberséges mivoltáról beszélnek az evangéliumok, akinek volt egy szolgája, akit igen nagyra becsült, és amikor az illető halálosan megbetegedett, akkor minden emberi gyógymódot kipróbálva csődközelbe került, és utolsó reményként Jézusba kapaszkodott. Félre ne értessék, a százados hite miatt megy Jézushoz, és nem valami csodatevőt lát benne. Az egésznek az érdekessége még az, hogy a százados Jézusról a zsidók véneitől értesül, és ők azok, akik Jézushoz fordulnak a százados kérésével. Kiderül, hogy azok, akik valójában köpdösniük kellene egymásra, mégis békében megférnek egymás mellett, sőt szívességet és kedvességet tesznek egymásnak. Ennek előzményeként a százados templomot építtetett a kapernaumi közösségnek, ami bizony nem lehetett olcsó befektetést, de itt inkább az a kiemelkedő, hogy ez az ember szereti embertársait. Szolgája gyógyulása érdekében Jézushoz fordul. Mi kihez fordulunk, ha tudjuk, hogy egyik vagy másik ismerősünk vagy barátunk szenved? Tisztában vagyunk azzal, hogy Jézus tud segíteni? Ne felejtsük ez a százados előbb szeretett, és ebből a szeretetből adódóan viselt gondot embertársairól. Minden tettünket és indulatunkat vezesse a Szeretet! Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szatmár-Kültelek