„Ezek után rendele az Úr másokat is, hetvenet, és elküldé azokat kettőnként az ő orcája előtt, minden városba és helyre, ahova ő menendő vala.” – (Lukács 10, 1)
Az Úr Jézus Krisztus egy újabb, hetvenes csoportot rendel és küld ki a szolgálatra. Ők lesznek azok, akiket majd Jézus feltámadása után szétküld az egész világra. A 70-es szám minden népet magába ölel, ugyanis az 1Mózes 10. fejezete szerint Noétól 70 nép származott.
Isten ki akarja terjeszteni a maga szeretetét az egész világra, minden népre. Gondoskodik arról, hogy az ő szabadító kegyelme Krisztusban minden emberhez eljusson. Nyilvánvaló, hogy neki az a szándéka, hogy minden ember üdvözüljön. Ezt a szándékát nem személyesen akarja mindenki értésére adni, hanem munkatársakat választ magának, rendel, ahogy itt olvassuk, hogy ők legyenek azok, akik Isten szándékát továbbadják.
Látod-e ebből, milyen nagy az Isten szeretete e világ iránt, hogy milyen nagy gondja van minden népre és emberre egyaránt? Olyan jó tudni, hogy ez a világ sohasem marad bizonyságtevő nélkül, bár az mindig igaz marad, hogy „ az aratnivaló sok, de a munkás kevés”, de erre is van megoldási javaslata Jézusnak: „kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába”(2.vers). A világ számos helyén ma is tűzzel-vassal írtják a keresztyéneket, de tudjuk, hogy minden mártír vére csodálatos magvetés (Tertulliánus egyházatya). Az Úr Isten újabb és újabb iránta elkötelezett szolgát állít a helyükbe. Az evangélium hangját semmilyen ideológia nem tudja elnémítani, mert Isten ezt soha nem engedi meg. Az örömhír lényege az Isten szeretete, és a szeretetnél nincs nagyobb erő ezen a világon, ami diadalt vehetne rajta.
A jó Isten téged is elhívott, elrendelt erre a szolgálatra éppen azon a területen, ahova helyezett. Teljes odaadással végzed szolgálatod, hűséggel, kitartóan, még akkor is, ha tudod, hogy bárányként kell jelen lenned a farkasok között? (3.vers). Jó az, ha ezt a kérdést időnként föltesszük magunknak. Ámen.
Szilágyi Balázs,
Szatmár-Láncos