,,Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé.” – (Lukács 9,16)
Olvasandó: Lukács 9,12-17;
Aki ma, 2025 jelenében Jézus Krisztushoz jön sajátos vendégségben lehet része . Ugyanúgy, mint akkor az Őt hallgatók esetében, nem távozik el éhesen, sem lelkileg, sem testileg. Neki gondja van mind lelki, mind testi szükségleteinkre! Hiszen Ő ismeri ezeket legjobban és egyedül Neki van olyan hatalma, amely megelégíthet minden emberi szükségletet, hiányosságot, úgy, hogy az felérhet emberileg megmagyarázhatatlan dolgokkal.. Ő csodát tud tenni velünk, értünk, választottaival, több, mint 5000 emberrel, de az egész világgal! Mindazokkal, akik Hozzá jönnek vagy akiket Hozzá hoznak, küldenek! Akiknek ezt a lehetőséget felkínálja, akiknek felkínálják ezt tanítványain keresztül!
Az ötezer ember megvendégelésének történetét jól ismerik Krisztus tanítványai és talán mások is, mégis sokszor megfeledkezünk arról, hogy miattunk írták le, bennünket akar erősíteni. Úgy erősít küldetésünkben , úgy tanít mai életünk pusztaságában , hogy előrevetíti a mennyei vendégséget, amelyben része lesz majd az övéinek!
Az emberi lehetőségeknek szánalmas elégtelensége, a helyzet lehetetlensége, valamint a világhoz kötött elképzelések adták akkor és ma is az alapot, ahhoz, hogy Jézus Krisztus élethűen ábrázolhassa, mint jelent az Ő Országának tökéletessége. A mennyei erőt hozta le, hogy betörve ebbe a világba átformálhassa annak szegényes készleteit. Isteni, megváltói erejét adja ahhoz, hogy Szentlelkének erejével mi is segíteni tudjunk az emberek szükségleteinek megelégítésén, lelkileg, testileg egyaránt. Mert képessé tesz rá, küldd, felhatalmaz, hogy „enni adjunk.”
Tanítványai nélkül is megtehette volna a csodát, neki nincs szüksége emberi segítségre, de szívesen használ fel bennünket! Jutalmunk, hogy tehetjük! Szeretné, ha megtanulnánk, hogy embertársainkkal szemben Hozzá hasonlóan kell éreznünk és gondolkoznunk!
Néhány darab megtört kenyér heggyé növekedhet! Minden ajándékot, akár adjuk, akár kapjuk az Úr kezéből vegyük, mert csak így lesz áldás számunkra! A 12 tele kosárból minden tanítványnak jutott 1-1. Ma is ugyanígy történik, minden tanítvány kezébe kerül egy kosár, nem akármiért! Amit kaptak több volt, mint, amit adtak! Az Úr áldásai és adományai kimeríthetetlenek! Áldása gazdaggá tesz fáradozás nélkül !
Tanuljuk meg ebből a történetből a hit, az engedelmesség, az áldozat és megsegítés módját. Csak az engedelmes és áldozatkész tanítványok nyerik el a bőségnek azt a mértékét, amelyből másokat is megelégíthetnek. Táplálkozzunk naponta az Ő nekünk felajánlott teljességéből, hogy mi is maradék nélkül tehessünk eleget a ránk kiszabott feladatainknak! Ámen.
Nagy Erika,
Sárközújlak