„A sokaság pedig rájuk szólt, hogy hallgassanak, de azok annál inkább kiáltották: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk!” – (Máté 20,31)
A sokaság viselkedése tükrözi azt, hogy mennyire könnyen figyelmen kívül hagyhatjuk mások szükségleteit és hitét. Hányszor nyomták el bennünk is vágyaink, álmaink, illetve fájdalmaink, problémáink hangját, mert valakinek, valakiknek kellemetlen volt azt hallgatni, meghallani. A két vakot is el akarja hallgattatni a tömeg: ne okozzanak kellemetlenséget kiáltozásukkal. A tömeg saját igényeit helyezi előtérbe, teljes az empátia hiánya. Ezek azok a hangok, melyek a saját álmainkat rombolják le, akkor ha meghalljuk őket és érvényesülni engedjük életünkben. A két vak példájából nekünk éppen ezt kell megtanulni, hogy a saját életünk, annak mélységei és hitéletünk megélése minden más hangnál fontosabb. Ahogyan a két vak sem adta fel, hanem még hangosabban kezdett el kiabálni, ezt kell nekünk is tenni. Mikor mindenki kritikával illet, szárnyainkat próbálja letörni, még inkább bízzunk a mi Urunk megtartó szeretetében. Ámen!
Kala Noémi,
Tamásváralja