„Íme mi elhagytunk mindent és követtünk téged: mink lesz hát minékünk?” – (Máté 19,27)
Az évszázadok hosszú során át minden Istenben hívő szülő és nagyszülő arra törekedett, hogy gyermekeit, unokáit Jézushoz vezesse. Ez nem volt mindig könnyű, sok akadállyal és nehézséggel szembesülünk, melyek leküzdéséhez csakis Jézus Krisztus adhat erőt. Mindig voltak, vannak és lesznek olyan emberek, csoportok, ideológiák amelyek ezt akadályozzák.
Hasonló hibát követtek el a tanítványok is, amikor arra kérték a szülőket, hogy ne zavarják Jézust a gyermekeikkel, mondván, hogy Neki nincs ideje erre. Jézus azonban látva, hogy környezete próbálja elutasítani a gyermekeket, így szólt: „Engedjétek és ne akadályozzátok, hogy hozzám jöjjenek a kisgyermekek!”
Két történet jut eszembe a mai Igével kapcsolatban:
Az elsőben egy jómódú család egyik gyermeke súlyosan megbetegedett. Apja kénytelen volt elmondani gyermekének, hogy meg fog halni. A gyermek erre így szólt: De apám, te még nem tanítottál imádkozni! Erre az apa azt válaszolta: Valóban nem, mert én sem tudok. Most mindenemet odaadnám, ha megtanulhatnék és téged is megtaníthatnálak.
A második történet hasonló: egy gyermek megbetegedett, és amikor az apa elmondta neki, hogy véget érnek a földi napjai, a gyermek arra kérte, hogy imádkozzanak. Megkérdezte: Ha meghalok, az azt jelenti, hogy Jézussal leszek? Igen. Felelte bánatosan az édesapa. Erre a gyermek örömmel a szívében ezt mondta: Elmondom majd Jézusnak, hogy te vezettél Hozzá és tanítottál meg imádkozni. Micsoda különbség! Itt van kedveseim a százannyi örökség, amiről az Ige is beszél!
A mai Igénk üzenetében visszacsatol a gazdag ifjú történetéhez.
Amikor a tanítványok látták, hogy az ifjú szomorúan távozott, mert nem tudott megválni vagyonától, Péter így szólt: „Mi elhagytunk mindent és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?” Minden nemzedék felteszi ezt a kérdést: Mi lesz a jutalmunk? Követjük Jézust, imádkozunk, templomba járunk, nem igazodunk a világhoz – de mi lesz a jutalmunk?
Jézus ezt válaszolta Péternek: „Bizony, mondom nektek, hogy ti, akik követtek engem, a megújult világban, amikor az Emberfia dicsőségének trónjába ül, ti is tizenkét trónon ültök, és ítéltek Izrael tizenkét törzse felett.” Jézus ekkora hatalmat, ekkora jutalmat ígér nekik! Kedves testvéreim, vegyétek észre, vagy halljátok meg ti is ebből az igéből azt, hogy a földi értékekhez képest sokkal nagyobbra, feljebb és előbbre jutnak azok, akik Jézus közelében maradnak. Ez a csodálatos, a páratlan, a semmihez sem fogható ajándék. „Mindenki, aki elhagyta házát, testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.” Vegyük észre kedves testvéreim, hogy a gyülekezetben több testvérre, barátra akadunk, mint akiket elvesztettünk, vagy eltávolodtak tőlünk.
Jézus ezzel fejezi be: „De sok elsőből lesz utolsó, és sok utolsóból első.” A földi életben hatalmas személyek az Ő országában esetleg utolsókká válnak, míg azok, akik észrevétlenül, csendesen Jézusnak szentelve élnek, nagyobbak lesznek a mennyek országában. Bízzuk életünk megítélését Jézusra, aki helyet készített nekünk az Ő Országában. Ámen.
Elek Arnold Zoltán,
Szárazberek