Velünk az Isten – 2024. szeptember 30.

„Félelmemben azért elmentem, és elástam a te talentumodat a földbe, íme, megvan, ami a tied.” (Mt 25,25)

Te félsz az Istentől vagy féled az Istent? Nem mindegy. Milyen képed van Istenről, sokban meghatározza cselekedeteidet és a hithez való hozzáállásodat.

A talentumokról szóló példázatban olyan Istenről, gazdáról olvasunk, aki mindenkinek ad. Igaz, hogy nem egyformán, ehhez joga van, de senki sem mondhatja, hogy semmit sem kapott az ő Urától.

A félelem alapú hit elás. Először is saját magunkat ássuk el jó mélyre és lelkiismeretfurdalásunk van attól is, ha ki akarunk emelkedni. Önostorozó, önromboló hatással vagyunk magunkra. Isten nem vár el ilyet. Ez nem egyenlő az alázattal. Ugyanakkor irigységgel néz az ilyen ember más sikerére és próbálkozására is. Azzal védekezik, hogy: járt utat a járatlannal ne cseréld fel. – még mindig a barlangban lennénk, ha eszerint jártak volna el az őseink. Nemcsak magát, mást is elásna az ilyen ember, lelki értelemben.

Sokat mond az is, hogy azt hozza fel kifogásként, hogy: ez a tied. Azaz semmi közöm hozzá. Természetes, minden, ami siker és áldás Istennek köszönhető. De, ha nem érezzük sajátunknak a hitharcot, nem is tudunk belekezdeni. Isten története a mienk is és ha nem tudunk azonosulni, valóban nincs, hogy áldással találkozzunk. A hit a te mindennapi harcod is.

Egy áldásformulával zárnám az áhítatot: az Atya, aki életet adott, a Fiú, aki életét adta, a Szentlélek, aki új életet ad, legyen veletek, hogy tudjatok az Ő seregében aktívan, hasznosan és áldást tolmácsolva részt venni. Ámen.

Rácz Ervin,

Szigetlanka

Vélemény, hozzászólás?