,,Jézus ismét példázatokban beszélt hozzájuk: Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor újabb szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ünnepi lakomát, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van, jöjjetek a menyegzőre! De némelyek, ezzel mit sem törődve, elmentek: egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. A király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók.” – (Máté 22,1-8)
Egyszerűnek tűnő történet a mai kijelölt Ige, mégis mennyire sokatmondó üzenettel bír. A kérdés, hogy mit akarunk: életet vagy halált? A király személyében Jézus teremtő Atyánkat akarja bemutatni, aki menyegzőbe hívja barátait, azokat, akiket ismer és akik méltók ahhoz, hogy részt vegyenek az eseményen. Izráel a meghívott násznép, aki kiváltságot élvez, mégis lekicsinyelve visszautasít mindent, ami a javát szolgálhatja. A példázatban említett király az Atya, aki a Fiú részére menyegzőt készít. A menyegző az újszövetség, amelyet a Fiúval akar megkötni ígérete szerint: “Eljegyezlek magamnak örökké – (Hóseás 2,18).” A példázatban említett szolgák a próféták vagy az apostolok, mai értelemben azok az egyháztagok, akik hitelesen képviselik Jézust a világban. A lakoma a bőség asztalát jelenti, ahová várja Isten az ő népét, akit sajátjának választott. Ez a nép azonban keménynyakú, de Isten mindezek ellenére szolgákat küld, hogy tisztességesen hívogassa őket. A szolgák odaadással tolmácsolják az üzenetet. Szinte halljuk mi is: Gyertek, legyetek velem! A nép azonban visszautasítja mindezt, és a szolgákat megöli. Amilyen nagy Isten szeretete a bűnös iránt, oly rettenetes a haragja az engedetlenekkel szemben. A nép nem akar tudni a Királyról, a lakomáról, ezért a büntetés szörnyű. A mai példázat figyelmeztessen arra, hogy naponta keressünk alkalmat, hogy megálljunk Isten előtt és elcsendesedjünk, engedjük, hogy Igéje bevilágítson az életünkbe, mondjunk le a felesleges elfoglaltságainkról, és legyen a Király fontosabb mindennél. Mondjuk el neki szükségeinket, és mai is tőle fogadjuk el az általa kínált ajándékokat. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szatmár-Kültelek