„Mikor azért látták az asdódiak, hogy így van a dolog, azt mondták: Ne maradjon nálunk Izráel Istenének ládája, mert reánk és Dágónra, a mi istenünkre nehezedett az ő keze” – (1 Sámuel 5,7)
Nem minden győzelem hozza meg az áhított sikert és örömöt. Vannak diadalok, amelyekért hatalmas árat kell fizetni. Ezért szenvedi meg általában a szakmai sikereket a család. Ahogyan az ember gazdagodik, úgy csökken az életében az igaz barátok, a kipihent éjszakák és a nyugalmas napok száma. Persze mindez nem kötelező érvényű, hisz bőven akadnak kivételek is. Igazából azokkal a diadalokkal van a baj, amelyek Isten akarata ellen vannak.
A filiszteusok váratlanul nagy győzelmet arattak Izráel népe fölött, majd a szövetség ládáját is magukkal vitték, és büszkeségből elhelyezték a saját bálványistenük templomába. Igen ám, de a bálványszobor reggelre leborult a láda előtt, a következő nap pedig el is tört. Ezt követően fekélyes betegség pusztította a filiszteusokat addig, amíg rá nem jöttek, hogy a ládát vissza kell adni az izraelitáknak. Átkos győzelem volt ez, mert önmagukat pusztították az Úr haragja által.
Isten megengedi, hogy ambiciózus terveket szövögessen az ember, s olykor azt is eltűri, hogy félreállítják. Vannak, akik a siker érdekében elnémítják a lelkiismeretük hangját, és eltérítik a figyelmüket Isten parancsolatairól. A kitartó becstelen munka aztán meg is termi a maga gyümölcsét, de az áldás rendszerint elmarad. Ne felejtsük el, hogy csak azok a győzelmek hoznak örömöt és megelégedettséget, amelyeket a mi Atyánktól kapunk! Ámen!
Erdei-Árva István Béla,
Szamoskóród