,,Sámuel beszéde pedig eljutott egész Izráelhez. Izráel azután hadba vonult a filiszteusok ellen, és tábort ütöttek Eben-Háézer mellett, mert a filiszteusok már Afékban táboroztak. A filiszteusok csatarendbe álltak Izráellel szemben, heves harc kezdődött, és vereséget szenvedett Izráel a filiszteusoktól, akik levágtak a harcmezőn mintegy négyezer embert. A hadinép visszavonult a táborba, és Izráel vénei ezt mondták: Miért veretett meg ma bennünket az Úr a filiszteusokkal? Hozzuk el ide Sílóból az Úr szövetségládáját, jöjjön közénk, és szabadítson meg bennünket ellenségeink kezéből! Ekkor a nép követeket küldött Sílóba, és elhozták onnan a kerúbokon trónoló Seregek Urának a szövetségládáját. Éli két fia, Hofní és Fineás is ott volt Isten szövetségládájával. Amikor az Úr szövetségládája megérkezett a táborba, egész Izráel olyan nagy ujjongásban tört ki, hogy még a föld is megrendült bele. Meghallották a filiszteusok is a hangos ujjongást, és azt kérdezgették: Mi ez a nagy ujjongás, ami a héberek táborából hallatszik? És megtudták, hogy az Úr ládája érkezett meg a táborba.” – (1 Sámuel 4,1-6)
Mintha a táborütés helyszínéül szolgáló település jelentése, “Mindeddig megsegített minket az Úr” azt jelezné, ami Hofni és Fineás bűnének és a nép politikai vágyának következménye, hogy valami véget ért, valami nem folytatódik, és ismerve a filiszteusokkal folytatott háború kimenetelét, akkor látjuk, hogy a héberek veszítenek, mert a mennyei segítség elmarad. Isten a múltban segítette népét, hatalmas kézzel hozta ki Egyiptomból, vezette a Sínai pusztában, a honfoglalási harcokban diadalt arattak és ennek messze híre ment, hiszen a filiszteusok tudják. Isten neve beíratott a népek tudatába, tudják és ismerik, hogy erős, Izráel népének pedig tudnia kell, hogy az egyedüli létező Isten. Izráel elveszíti az Úr jelenlétének valóságát, ami szörnyű helyzetet teremt. A szomorú az, hogy a harcba induló nép a ládának tulajdonít olyan erőt, ami majd őket győzelemre vezeti. Az emberek tudatában, de legfőképpen szívükben történt Isten személyéről olyan változás, ami veszteségbe taszítja őket. Mintha a mai ember véleményét láthatnánk, aki teljesen nem ismeri Istent és az evangéliumot, pedig Isten segíteni akar, az evangélium pedig örömhírt közöl. A szívünkben maradjon mindenkor Ő a legfőbb hatalom. Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szatmár-Kültelek