,,Akkor ezt mondták az asszonyok Naominak: Áldott az Úr, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül! Legyen híres a neve Izráelben! Legyen ő életed megújítója, és gondviselőd öregkorodban! Hiszen menyed szülte őt, aki szeret téged, és többet ér neked hét fiúnál. Naomi pedig fogta a gyermeket, ölébe vette, és ő lett a dajkája, úgyhogy a szomszédasszonyok, amikor nevet adtak neki, azt mondták: Fia született Naominak! És elnevezték őt Óbédnak. Ő volt Dávid apjának, Isainak az apja.” – (Ruth 4,14-17)
Ruth könyve egy igazi kellemes, üde foltja az ószövetségi könyveknek. Olvasása közben az fogalmazódik meg az emberben, hogy mégis van értelme az Isten iránti hűséges és kitartó bizalomnak, szeretetnek. Az egész könyvön belül ott lappang, de leginkább a 4., egyben záró fejezetben érzi az ember a reménységet. A Szentírás olvasói tudják, hogy a bírák kora kaotikus és kiszámíthatatlan, erőszakkal és bizonytalansággal teli volt. Ismerős ez sajnos számunkra is, a bőrünkön érezzük korunk összevisszaságát. Egy olyan korban, amelyet kérdések, kételyek, politikai bizonytalanság, társadalmi szakadékok (gazdasági, ideológiai), erkölcsi elerőtlenedés jellemez, egy erőteljes reményt hirdet Isten népe számára.
Ha Naomi történetét végignézzük, akkor benne sok keserűséget találunk, ahogyan erre másik neve – Mára – is utal. Előbb az éhínség elűzi őt hazájából, majd meg kell élje azt, amit egyetlen szülő sem szeretne megtapasztalni: el kell temesse mindkét gyermekét. Sőt férjét is, így egyedül marad, kiszolgáltatott állapotban. S mivel ez a történet Naomi története, számunkra példaértékű az a fajta állhatatosság és Istenbe vetett hit, ami a tragédiák közepette és utána is megmarad. A sok nehézség után, végül is számára kedvezően alakulnak a dolgok és áldást mondanak rá a város asszonyai. S ez az áldás szólhat ma nekünk is ugyanúgy, mert mily sokan maradunk lélekben is árván, támasz nélkül. A régi rokoni kötelékek ma már nem sokat jelentenek. Az ember azt érzi öregkorában, hogy már teher még szerettei számára is, sokszor kell megtapasztalja azt, hogy nincs gondviselője. Milyen szépen fogalmaznak az áldás szavai által: az Úr nem hagy támasz nélkül, gondviselő nélkül még öregkorban sem. Csak az Úr tud onnan is szerető szíveket rendelni mellénk, ahonnan nem is gondolnánk. Azt mondják Naominak, hogy menye Ruth, aki nem mellesleg moábita, többet ér neki, mint hét fiúgyermek.
A mai ember nem sok értelmet tulajdonít a nemzetségtáblázatoknak, azonban van egy fontos üzenete, amit sem Naomi, sem Ruth, sem Boáz, de még csak Ruth könyvének írója sem tudott előre. Tudniillik Ruth és Boáz házasságából nemcsak Óbéd született, majd két generáció után nemcsak Dávid adatott Izraelnek, de tőlük született a Názáreti Jézus Krisztus is. Ez a történet a remény, a reménység üzenetét hordozza. Ne kételkedj az Úrban, hanem bízz benne s légy hűséges hozzá. Ő ma is, a te életeddel is tud hasonlóan cselekedni. Ámen!
Varga Tamás Sándor,
Túrterebes