,,Éjféltájban történt, hogy fölriadt a férfi, és megfordult. S íme: egy asszony fekszik a lábánál! Megkérdezte: Ki vagy te? Ő azt mondta: Ruth vagyok, a te szolgálód. Terítsd hát takaródat a te szolgálódra, mert te vagy a legközelebbi rokon. Ő így válaszolt: Áldjon meg az ÚR téged, édes leányom! Szeretetedet most még jobban megmutattad, mint előbb, mivel nem jártál az ifjak után, sem szegény, sem gazdag után.” – (Ruth 3,8-10)
Boáz és Ruth éjszakai beszélgetésébe vezet el bennünket a mai ige. Manapság azt mondanánk, hogy végre egy izgalmas rész következik a Bibliából, és nemde furcsa az, hogy az erotikának a leghalványabb nyoma ezekben a versekben. Nincs erotika, de van intimitás a szó lelki értelmében. Vagyis ez a két ember megéli mit is jelent lelkileg mélyen találkozni. Te vagy a legközelebbi rokon. Ez az állapot sokkal nagyobb felelősséget ruházott ez emberre, mint napjainkban. Megadom azt a számodra, amit önmagadnak nem tudsz előteremteni. Abban a korban a nők kiszolgáltatott helyzetben voltak gazdasági és lelki szempontból is. Boáz nem eltolta, hanem magára vette ezt a felelősséget. Te hogyan tanulsz meg kedves olvasó felelősséget vállalni magadért, a hozzád közelállókért (és nemcsak…)?
Boáz nagyon szépen köszönti Ruthot az Úr áldását kívánja számára. Ez a legtöbb, amit kívánhatunk az embertársunknak. Ez a Ruth nem akármilyen nő, hanem aki meg tudta mutatni szeretetét.
A szeretet mindig adni akar, a vágy pedig kapni akar. Az a szeretet, amit Ruth megmutat utat talál Boázhoz és ez abban erősíti meg, hogy cselekedjen az asszonyért. A Szeretet cselekszik érettünk és cselekvésre hív. Engedd, hogy a Szeretet cselekedjen benned! Ámen.
Törő Attila Miklós,
Patóháza