„…Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20)
Íme! Nézd! Figyelj! Mutatok valamit. Elcsüggedt, elbambuló embernek szól ez a szócska. Vigyázat! – odafenn dolgoznak. Nemcsak annyi van, amit látsz, figyelj oda, nézz fel!
Veletek vagyok. Azokkal, akik engem képviselnek, akik engem tanítanak, akik szeretetre buzdítanak. Nem a sunyiságotokkal, nem az alantas terveitekkel, hanem azokkal a célokkal, amiket én adok nektek. Nem lesz sétagalopp. Lesznek ezen az úton megpróbáltatások, de talán éppen azok által fogjátok megtudni, hogy veletek vagyok. Sokszor akkor is, amikor a világ ellenetek van.
Minden napon. Még a hétfő sem kivétel. Nemcsak vasárnapokon, feltöltő alkalmakon, hanem a szürke hétköznapokon is. És ez fokozható: minden napon, minden órában, minden másodpercben, minden pillanatban…
A világ végezetéig. Ami itt van, annak van vége. Ami elkezdődött, az be is fejeződik. Az örök nemcsak túléli a végest, hanem áthatja, átöleli, betölti. Ebben van reménységünk. Ámen.
Rácz Ervin,
Szigetlanka