,,A filiszteusok tehát összegyűltek, benyomultak, és Súném mellett ütöttek tábort. Saul is összegyűjtötte egész Izráelt, és tábort ütött a Gilbóa-hegyvidéken.Amikor azonban Saul meglátta a filiszteusok táborát, megijedt, és hevesen kezdett verni a szíve.Megkérdezte Saul az Urat, de az Úr nem válaszolt neki sem álomban, sem az úrímmal, sem a próféták által” – (1 Sámuel 28, 4-6)
Sámuel könyvének előző részeiben a kétségbeesett Dávidról olvashattunk. A bibliai történetek nagyon szépen részletezik a munkáját. Mit tett, miképpen próbálta életét megmenteni, kiknél keresett menedéket, és mi lett ennek a következménye. Azonban itt a 28. fejezetben, már nem a menekülő Dávidról, hanem Saul királyról és az ő kétségbeesett viselkedéséről olvasunk. Sajnos egy olyan mélypontról hallunk itt, amelyből már nincs menekülés, nincs szabadulás.
Az ige arról számol be, hogy a filiszteusok és az izraeliták harcra készülődnek. Mindenki szervezkedik, mindenki rendezi a maga táborát, Saul is próbálkozik, de Saul rettenetesen megijed, mikor látja milyen dinamizmus és túlerő van a filiszteusok csoportjában. Minden bátorsága és ereje elszállt ettől a látványtól. Pedig számtalan alkalommal küzdött már népes csoporttal, nem tántorodott meg soha, mert tudta, hogy az Úr az ő pártján van. Isten sokszor adott már neki győzelmet, de most Saul csak a láthatókra néz. Egészen elveszítette az Istennel való kapcsolatát, csak a katonáknak a létszámára néz, a fegyverekre, a katonai technikákra összpontosít, és ezért rémül meg annyira.
Testvéreim megtörténik akarva akaratlanul, hogy mi magunk is ilyen kilátástalannak tűnő állapotban találjuk magunkat. Sokat tudnánk beszélni arról, hogy az előttünk tornyosuló feladatok milyen nehezeknek tűnnek, a betegségek a maguk fájdalmával elviselhetetlenek, a beteggondozás meghalad minket, a szülői hivatásban kudarcot vallunk és feltesszük magunkban a nagy kérdést, hogy miképpen folytassuk tovább?
Szemléletváltással, Istennek a segítségül hívásával. ,,Mert nem a félelemnek a lelkét adta, hanem az erőnek a szeretetnek és a józanságnak lelkét ajándékozta nekünk” – (2Tim 1,7). Ámen.
Maior Erneszt Dániel,
Szatmár-Szamosnegyed