,,Dávid házára és Jeruzsálem lakóira pedig kiárasztom a könyörület és a könyörgés lelkét. Rátekintenek majd arra, akit átszúrtak, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták, és úgy keseregnek miatta, ahogyan az elsőszülött miatt szoktak” – (Zakariás 12,10).
Amikor Zakariás könyvének feltüntetett Igeversét olvassuk nem egy újszövetségi esemény pörög le előttünk: gondolatainkban lebegnek nagypéntek eseményei: megkínzás keresztre feszítés, kezek- és lábak átdöfése, síró asszonyok a kereszt körül. Előttünk van a feltámadás utáni időszak, amikor Krisztus a megsebzett testrészeket Tamásnak mutatja fel bizonyítékul feltámadása valódiságául: Nézzétek meg a kezeimet és a lábaimat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és nézzetek meg jól! Mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van. (Lk 24,39)
Az igerészben szereplő lélekkiáradás a pünkösdi eseményeket juttatja eszünkbe: Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, 2hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. 3Majd valamilyen lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. 4Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. (ApCsel 2,2-4)
Izráelt az erőtlenség időszaka jellemezte akkor, amikor a próféta a sorokat írta: a babiloni fogságból való hazatérés szétbomlasztotta a népet. Mostani világunk is küzd az erőtlenséggel. Most éppen benne vagyunk egy olyan állapotban, ami hasonlít Izráel állapotához. Sokszor az erőtlenség kínoz bennünket. Mindenféle módszert kitalálunk, hogy megelevenedjünk, de nem válnak be a módszereink.
Izráel megérti, hogy milyen hibát követett el, amikor Jézust megfeszítette, azt a Jézust, aki hozzá érkezett. A keresztyénség pedig a maga engedetlenségét, hűtlenségét, bűneit látja meg Jézus keresztje alatt és sír miatta, bűnbánatot tart.
Amikor az ember Jézust látja a kereszten, véresen, megkínzottan, akkor nem Jézust siratja, hanem azért sír, hogy Jézust ő feszítette keresztre. A kereszt a mi engedetlenségünk, bűneink, hűtlenségünk miatt áll a Golgotán. Amikor ez a gyász betölti a szíveket, akkor kezdődik el a megújulás, s Isten akkor szól bele a világ életébe az egyház által.
Mit üzen számunkra az igerész? Üzeni nekünk, hogy Isten nélkül nem tudjuk megérteni az élet dolgait, és ugyanez az Isten nélkül életünk helyes útjaira sem tudunk rálépni. Saját erőnkből nem tudunk csak az engedetlenség útján járni. Ha mi ebben a világban jó helyen szeretnénk lenni, akkor Isten uralmát kell keresni. Kérjük a Lelket, hogy megelevenítsen és felfigyelhessünk Isten útjaira. Ámen.
Kocsis Leila slp.,
Szatmár-Szigetlanka