,,Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved, hogy élsz és halott vagy” – (Jel 3,1-b)
A levelek közül ez az ötödik, amelyet megír János apostol. A Szardiszi gyülekezethez szól ez a levél. Ennek a közösségnek jellegzetességét foglalja keretbe ez a Igevers. A mérce Isten és Krisztus előtt az, hogy élő gyülekezetnek kellene hogy legyen, vagyis aktívnak kellene lennie, még közelebbről krisztusinak kellene hogy legyen. Ehelyett halott ez a gyülekezet. Más megközelítésben: csak látszólag élő ez a közösség, lényegében halott. Vagy vesztegel, megrekedt egy adott ponton, vagy elindult már lefelé a lejtőn. A halál felé tart, válságban van.
Krisztus gyülekezeteinek mércéje mindig az, hogyan tükrözi vissza mindazt, ami krisztusi. Lehet az apadó vagy kis lélekszámú, élhetnek hívei szórványban is, sohasem a létszám a döntő, hanem az, hogy milyen szellemiségű az a közösség. Nem lehet általánosítani, minden közösségben léteznek aktívabb tagok, de vannak alvó lelkek is. Ezeket az alvó lelkeket kell felébreszteni. A legjobb szellemiségnek a magvait kell állandóan vetni. A te feladatod az adott közösségben éppen ez: “Vigyázz és erősítsd meg a többieket” , ahogy írja tovább János.
Ne engedj a látszatnak,
magadat őrízd az életnek,
krisztusi orcád a kovász
legyen másoknak. Ámen.
Fodor Lajos,
nyugalmazott lelkipásztor