„De van valami kevés panaszom ellened, mert megengeded Jezábelnek, annak az asszonynak, aki magát prófétának mondja, hogy tanítson, és félrevezesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak, és a bálványáldozatokból egyenek.” – (Jel 2, 20)
Hiába oldunk meg egy problémát, ha a kiváltó okkal nem foglalkozunk. Amíg a baj gyökerét meghagyjuk, addig a gondok mindig visszatérnek. Például az egészségtelen életmódnak köszönhetően könnyebben megbetegszünk, amit gyógyszeres kezelésekkel ideiglenesen orvosolni lehet. De ha nem változtatunk az életformánkon és nem hagyjuk el a káros szokásokat, akkor újra és újra visszatér a kóros állapot. Bizony erre is igaz, hogy két úrnak szolgálni nem lehet. Nem lehetünk egyszerre élsportolók és láncdohányosok is. Nem maradhatunk tiszták, ha mindig mocsáron megyünk keresztül. A hitünk sem lehet igaz, ha a bűnt megtűrjük az életünkben.
A thiatirai gyülekezet sok dicséretet kapott a cselekedeteiért, hitéért, szeretetéért, béketűréséért és szolgálatáért. Ezt a sok jót viszont beárnyékolja a Jezábellel szembeni engedékenység. Jezabál, Akháb király pogány felesége volt, aki megteremtette a Baál kultuszt Izráelben. A Sátán egyik veszedelmes módszere, hogy elhiteti velünk, hogy a határtalan tolerancia jó. Először csak megtűrték a Baál kultuszt Izráelben, aztán az azzal járó erkölcstelenség egyre többeket vonzott. Ilyen a bűn burjánzása.
Teljes mindegy, hogy Baálnak, Jezábelnek, vagy akárminek nevezzük az Isten akaratával szembeni erőket, azok ugyanúgy jelen vannak az életünkben. Sőt, az utóbbi időben divatos lett dicsekedni ezekkel. Nagy elismerésben részesülnek, akik büszkén felvállalják az erkölcstelenséget. Ne engedjünk a bűnös világ sodrásának! Vigyázzunk, imádkozzunk és tartsunk ki a hitben! Ámen!
Erdei-Árva István-Béla,
Szamoskóród