“Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját!” (Jel 2,10b)
Mi magyarok ezt az Igét már nem is annyira a szmirnai gyülekezethez kötjük, hanem inkább Debrecenhez és Nyilas Misihez. Nincs is ebben semmi kivetnivaló. A mi történetünkké válik mégjobban. Csak váljon azzá! Ez az Ige egy olyan biztató mondat, amely arculatot, sajátosságot, irányultságot akar mutatni. És jó, ha a mi közösségünk, családunk, nemzetünk ehhez tud igazodni.
Különösen nagyot szól ez akkor, amikor nemcsak tárgyakat, hanem embereket is kényünkre-kedvünkre cserélünk. Amikor hű vagyok, nem én vagyok a középpontban. Becsüljük már annyira magunkat, hogy ne gondoljuk, mi körülöttünk forogjon a világ! Ragaszkodjunk a legjobbhoz, a leghűségesebbhez, Jézushoz, aki ezen a héten is azt ígéri, hogy velünk lesz! Hű-ha!
Korona a királynak jár. Királynak és királynőnek már most sokan képzelik magukat. És ez nem “király”. Az igazi koronázási szertartásra azonban halálunk után kerül sor. Az élet koronája, a hab a tortán, akkor lesz a mienk. Addig is maradjunk meg kiskirályok helyett alázatos, szerény, szerető, Istennek az emberek felé szolgáló krisztusi emberek. Ámen!
Rácz Ervin,
Szigetlanka