„Íme, eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz, és őrzi ruháit, hogy mezítelenül ne járjon, és meg ne lássák szégyenét.” – (Jel 16,15)
Mit is mond az Igénk: „Íme eljövök, mint a tolvaj.” Egy intés hangzik. Figyelmeztetés, mint mikor a szülő szól a gyermekéhez, hogy fiam, lányom vigyázz, ne tedd ezt és azt, mert károdra válik. Az Atya is így figyelmezett bennünket, gyermekeit, íme hamar eljövök, mint a tolvaj.
Meglepő hasonlat az Úr Jézus ajkáról. A Mester itt nem a tolvaj tevékenységével azonosítja magát, hanem a tolvaj eljövetelének kiszámíthatatlanságára, váratlanságára utal, amikor a saját dicsőséges eljövetelére emlékeztet, figyelmeztet. Jézus eljövetele csak azok számára nem váratlan, akik szüntelenül várják őt; azokat nem találja készületlenül, akik folyamatosan készülnek a Vele való nagy találkozásra.
Mit akar Jézus elmondani az igénkben, amikor azok közé a gondolatok közé helyezi ezt a verset, amelyek nagyon kemény ítéletet írnak le? Jézus Krisztus jövetelére mutatnak előre ezek a bizonyos harag poharak és kitöltetésük is. Amikor a világban ítélet zajlik, Jézus jövetele előtt, Isten népe azt tudhatja, hogy jön a vőlegény.
Az övéit is és mindnyájukat figyelmezteti, vigyázzanak, nehogy őket is meglepje. Kik az övéi? Azok, akiknek a ruhái is mutatják, hogy hozzá tartoznak. Jézus az övéi számára is váratlanul jön, mint a bűnös világ számára is, de nem készületlenül. Ugyanis, ők vigyáznak, boldog, aki vigyáz. Az eredeti szövegben az ige itt folyamatos jelenben szerepel, azaz, szüntelen vigyáznak, megszakítás nélkül készen vannak arra, hogy jön az Úr. A vigyázás kifejezés valamifajta nehézséget is hordoz magában, azt jelenti óvatosnak kell lenni, őrködni, hogy az ember nehogy bűnbe essen! Halljuk meg tehát az Igét ahogy egy szép ének is mondja:
„Hozzád jövünk, Uram, ó segíts,
Ne szóljon Igéd hiába! :/:
A szívünk oly sötét, ó segíts,
Élessze Igéd világa.
Áldd meg, ó Uram, ez énekünk,
Legyen jobban Tiéd életünk,
Ne szóljon Igéd hiába,
Ne szóljon Igéd hiába!” Ámen
Kaszaniczki Csongor,
Erdőd