Velünk az Isten – 2024. június 25.

,,Akkor eljöve Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjék ő általa. János azonban visszatartja vala őt, mondván: Nékem kell általad megkeresztelkednem, és te jősz én hozzám? Jézus pedig felelvén, monda néki: Engedj most, mert így illik nékünk minden igazságot betöltenünk. Ekkor engede néki. És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijöve a vízből; és ímé az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lelkét alájőni mintegy galambot és ő reá szállani. És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, a kiben én gyönyörködöm.” – (Máté 3,13-17)

Sokan jelentek meg Keresztelő János megtérést hirdető keresztségénél, akiket János jól ismert. Ezek után érkezik az, akinek ismert a szentsége, és mindenben különbözött az embertől. János visszariadt, és vonakodott megkeresztelni Jézust, ő tudta, hogy Jézus bűntelen. Ez Jézusról már ekkor szemmel láthatóan kitűnt, azért kérdezi János: “Te jössz énhozzám?” János egészen másképpen képzelte el Jézust, azt gondolta, hogy fejszével és szórólapáttal a kezében a haszontalant szétszórja és megégeti. Nemsokára azonban megtudta, hogy Jézus jövetelének elsősorban a célja az, hogy, mint Isten Báránya elvegye a világ bűneit. Jézus nyilvánosan most jelenik meg, és első cselekedete utal arra, hogy Ő azért jött, hogy meghaljon, mert a keresztség a meghalás és eltemetés jelképe. A keresztség Jézus szolgálatának elején utal földi élete befejezésére: halálára és feltámadására. Meghalásával minden igazságot betöltött mindazok javára, akik benne hisznek. Ez tett minket igazakká Isten előtt. Ámen.

Ilonczai Zsombor,

Szatmár-Kültelek

Vélemény, hozzászólás?