,,És mikor eltelik az ezer esztendő, a Sátán eloldatik az ő fogságából. És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket…” – (Jel 20,7-8a)
Az Egyesült Államok némelyikében ahol nincs halálbüntetés, és tényleges életfogytiglant akarnak adni a bírák, van, hogy a bűnelkövetők 200-300 év letöltendőt kapnak, hogy ha jó magaviselet miatt elfeleznék is, akkor se szabadulhassanak élve. A Sátán ezer évet kap, de hát mit neki ezer év… szabadul, s kezdi megint lázítani a népeket, nem tud változni s nem is akar.
Korábban azon gondolkodtam miért nem intézi el az Örökkévaló, a Mindenség Ura, a Sátánt már korábban, vagy miért engedi el, ha már lezáratta. Tudja, hogy a Sátán nem fog megváltozni, hogy sötét marad, még ha neve az is hogy: fényhordozó. Akkor miért nem számol le vele korábban, miért engedi, hogy újrakezdje? Arra jutottam hogy értünk hagyja tevékenykedni, értünk záratik be a sötét ezer évre és értünk engedi el. No nem úgy, hogy értünk jöjjön, s elvigyen, hanem hogy e tette által Isten „nőjjön a szemünkben” hisz ez a tett, könyörületről, türelemről szól. Hogyan nézhetnék fel Istenre, ha ne adna esélyt a megbánásra, megtérésre. Hogyan tudnák szeretettel gondolni rá aki hatalmából adódóan rögtön leszámol azokkal, akik ellene mondnak. Az hogy a végén, meghal a Sátán, a Halállal együtt, szintén értünk van, hogy többé ne féljünk a gonosztól, az Ördögtől s a haláltól sem. Ne féljünk hát, bízzunk Istenben! Ámen.
Jobb Domokos,
Ombod