,,És hallottam valami nagy sokaság hangját, amely mintha nagy vizek zúgása és erős mennydörgés hangja volna: Halleluja, mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a Mindenható! Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, 8és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba: ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti. Így szólt hozzám: Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára! Ezt is mondta nekem: Ezek Isten igaz igéi. És leborultam a lába elé, hogy imádjam őt, de így szólt hozzám: Vigyázz, ne tedd! Szolgatársad vagyok, és testvéreidé is, akikben megvan Jézus bizonyságtétele. Istent imádd, mert a Jézusról való bizonyságtétel a prófétaság lelke.” – (Jel 19,6-9)
A Jelenések Könyve negyedik boldogmondás olvasásához érkeztünk a mai napon, amely a vőlegény és a menyasszony szerelmi életének gyönyörű momentumát mutatja be. A menyegzői lakomán ott vannak a hivatalosok, akik együtt örülnek a vőlegénynek és menyasszonynak. Így van ez a valóságban is, amikor mi magunk veszünk részt esküvőn, és áthatja szívünket nemcsak a menyasszony és vőlegény látványa, hanem a szerelmük is. A templomi esküvő után következik az ünnepi vacsora, mely a könyv írásakor, az ókorban az esküvő csúcspontjának számított, ez sokszor napokig is eltartott. A hétköznapokba így szivárgott be az ünnep és az öröm. Gyermekkoromban és a lelkészi szolgálatom elején emlékszem, hogy faluhelyen az esküvőt megelőző napokban már előre készülődtek a nagy eseményre: csigatésztát készítettek, jószágot vágtak, sütöttek, főztek, daloltak, együtt volt a falu apraja-nagyja, ami már felért egy ünneppel, pedig az esküvőig még napok voltak. A Bárány menyegzői vacsorája azt jelenti, hogy Ő megöletett érettünk, meghalt az ünneplőkért, győzött és ezzel Ő uralmat szerzett magának és nekünk. Amikor Jézus megjelenik, akkor menyegzői örömben lesz részünk. Várjuk, készülünk, gyülekezünk erre az eseményre? Ámen.
Ilonczai Zsombor,
Szatmár-Kültelek