„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy eltöröljem a törvényt vagy a prófétákat. Nem eltörölni, hanem betölteni jöttem.” – (Mt 5, 17)
Találóan fogalmazta meg valaki egy beszélgetés alkalmával, hogy olyan törvények uralják ezt a világot, amelyek mindig azoknak kedveznek, akik éppen a hatalmat gyakorolják. Valamennyien tapasztaltuk már a kettős mérce alkalmazását. Ha a törvény kiskapui kedveznek a hatalomnak, nem haboznak hozzá nyúlni, ha azonban az érdek úgy kívánja, akkor szigorúan, betű szerint alkalmazzák a törvényt, olykor még a méltányosság vagy a józan ész ellenében is.
Ha közelebb engedjük magunkhoz a kérdést, máris megérkezünk a törvényeskedés problémájához. Gyülekezeti közösségben, családban, faluközösségben mindannyian tapasztaltuk már, hogy fontosabb a „mit szólnak hozzá mások”, „mit mond a falu és a rokonság”, ha nem a közösség által felállított szabályok mentén szervezzük az életünket vagy irányítjuk mások, a mieink életét. Vajon az általunk megalkotott törvények, a felállított szabályrendszer, minden esetben megfelelnek Isten Krisztus által betöltött törvényének?
Isten akarata ebben a világban az ő törvényében öltött testet. A törvény betűje, a szó, a mondat azonban csak a keret, melyet szükséges megtölteni. Az írott törvény a test, amely a szív, a keringés, az égési folyamatok nélkül élettelen. Az Úr Jézus ezért hangsúlyozza, hogy nem eltörli a törvényt, hanem éppen ellenkezőleg, szívet, lelket, tartalmat ad annak, vagyis élettel tölti meg, megmutatja annak igazi értelmét.
Ennek fényében milyen kár, és mennyire romboló, amikor mi szívtelen módon, kegye(etlen)s szigorral odacsapunk az Ige (Törvény) szavával. Talán, ezért nem vonzó ma a keresztyén gyülekezet az Istent bolyongva keresők számára. Eltakarjuk Őt előlük. Vigyázzunk, ne akarjuk jobban betölteni a törvényt, mind amennyire Krisztus betöltötte. Ámen.
Kala Noémi Katalin,
Tamásváralja